Kevés lett a fék

Kevés lett a fék

Sok volt a gáz, de kevés lett a fék,
robban a szélvédő, jön a kormánykerék,
melyen a légzsák arcodba robban,
eszedbe jut a szó: holtodiglan.
Húsba vág a fém, a karosszéria összeroppan,
és robban a tank, az autód izzó darabokban,
csak bámulod, ahogy bőrödbe ég a kárpit,
hogy visszatekerd az időt, megtennél bármit,
fűst ömlik rád, beszívod, és véredet nyeled,
de nem tekint rád az Isten, így nem kérdezheted,
hogy miért állt meg szíved, hagyott el a tudat,
csak mert részegen padlógázon szelted az utat.

Csend zuhan rád, megszűnik a fájdalom,
műanyag darabok hűlnek az ágakon,
s mire eloszlik a füst s a levegő tiszta,
véredet a föld még kortyolva issza,
te már messze jársz csillagfényeken,
ott hagytad a mentőst, elzsibbadt térdeken.
Alattad a Föld, feletted az ég,
nincs már jövőd, elveszett a rég,
lelked elillant, tested már halott,
de ami fáj, mit lényed ott hagyott,
mit fogában tartva nem vihet át senki,
ott fenn, már késő, már késő szeretni.

Szólj hozzá!