A kapocs

A kapocs

Néha egy nap , egy perc végzetes
ha nincs mi összekösse szívünket
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.

S ki tudja van e folytatása még ,
ha ritka perceinkben elakadunk
bénulttá válnak ölelő karjaink ,
s távolodunk egymástól akaratlan.

S végső fokon egy röpke lemondás
mi kering felettünk reménytelen,
susogó sóhaj feszül két szív között
imává oszlik, mi sokszor kiejthetetlen.

Csak az alázat szégyenében feszeng
a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen
lelkeket roncsol , esztelen , merészen
kutatja a jövőben az utolsó reményt.

S feladunk mindent gőgös sóhajjal
nem utazhatunk az idővel egy vonalban
a boldogság mi úszik a jövő felett
megérinti vállunkat de néha hasztalan.

“A kapocs” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. A világ nagyon rossz felé megy. Itt már lassan semmilyen kapcsot nem akarnak egyesek…
    A baj, meg az, hogy az embertömegek meg erre is vevők…
    Ez persze a Te műved értékéből nem volt le semmi.
    Köszönöm az élményt, hogy olvashattam:
    Vivát!
    Üdv/Feri

  2. Ez a sokat látott-tanult-tapasztalt ember konzekvenciója az élet alkonyán…, de kérdőjelt is tehetnék…Valahogy így van: a megszokás, a belenyugvás, a fásultság, az idő vasfoga….
    Szeretettel és némi egyetértéssel olvastam:
    Brifgitta

  3. Nagyon szépen köszönöm kedvességedet kedves Pilla .
    Már a múltté,,az érzések elszállnak ,
    mi maradunk ugyanazok egy kicsit összeszorult szivvel.
    Szeretettel üdvözöllek. Babu:)(l)

  4. Kedves Babu!

    Szomorúság fogott el versed olvasása közben. Nem csodálom, hogy egy szakadozó kapcsolatból nehéz kilépned!
    Minket még úgy neveltek, hogy ha igent mondunk valakinek, tartsunk ki mellette jóban is és rosszban.
    Sokszor rámegy az ember egészsége is a csalódásra, ezért csatlakozom az előttem szólókhoz: jól gondold meg, maradsz-e, vagy lépsz inkább.
    A gyerekek sínylik meg a legjobban, hiszen megérzik a bajt mindenben…

    Szeretettel gondolok rád és kívánom sorsod jobbra fordulását!
    pilla

  5. Drága Edit .
    Nagyon szépen köszönöm figyelmességedet.
    Az élet zajlik kegyetlenül és mi néha nem kapjuk helyünket.
    Szeretettel ölellek. Babu(l)(l)

  6. Drága Margareta!

    Ez a kapocs már szakadozófélben van. Nagyon nehéz lenne összeforrasztani.
    Nehéz szívvel, de tovább kell lépni.
    Átérezhető nagyon a fájdalom, mely versedből árad.
    Szívem nyújtom szeretettel: Edit (l)(f)

  7. [i][color=#cc3399][b]Kedves Margaréta ![/b]

    Versed nagyon meghatott, és nagyon fájdalmasnak is találtam, mert épp a közeli időben esett át hasonló szakításon, sok huza-vona után egy baráti élettársi kapcsolat előttem és rálátásommal,,,
    Igen, ha nem megy ne erőltessük, mert később még sokkal fájdalmasabb lehet és közben telik az idő, ami partalan vitákban már hasztalan telik,,,,

    Azt hiszem le kell zárni egy ilyen kapcsolatot, és becsukni mögötte az utolsó ajtót is, és kicsit várva – arra, hogy esetleg megnyílik egy másik kapu, ami bár befogad, és Te is szívesen lépsz be át rajta új – köntösödbe,,,,,,,

    [b]Szánalom van bennem, mert valamit lépned kell, mielőtt e kapcsolatba tönkre mehetsz ![/b]

    [u]Sok türelemmel és Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!