Csoda vagy
Olyan csoda vagy nékem,
Mint nyári mezőnek az eső;
Érzem szívednek verését,
Mely számomra jóleső.
Olyan csoda vagy nékem,
Mint a tavasz legszebb virágai;
Boldog vagyok mikor látom,
Arcod csodás vonásait.
Olyan csoda vagy nékem,
Mint világnak a reggel;
Hajad szála lennék,
Csak had ébredjek veled fel.
Olyan csoda vagy nékem,
Mint nyárban, ha szellő száll;
Illatod mely mesés, s rabul ejt,
Mint ezernyi rózsaszál.
Olyan csoda vagy nékem,
Mint pincéknek legédesebb bora;
Ajkad édességét képzelem,
S hiszem, ez az élet mámora.
Olyan csoda vagy nékem,
Mint karácsonykor szitáló hó;
Látom szemed szikráját,
Mely nékem maga a mindenható.
De a legszebb csoda nékem az,
Amikor szemembe pillantasz.
Akkor végtelenül, s igazán érzem,
Hogy csoda, csoda, és csoda vagy nékem.
2016.05.15.
Kedves Pilla!
Még nem adatott meg. De reménykedem benne, hogy megfog.
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv
Szabolcs
Legjobban az utolsó versszakod tetszik, visszaköszön rád tekintetéből ugyanaz az érzés.
Két ember egymásra találása igen nagy csoda, örülök, hogy ez neked megadatott. 🙂
Szeretettel:
pilla
Kedves István!
A válaszomat e-mailben(privát üzenetben) fogom megírni. 🙂
Üdv
Szabolcs
[center][color=#990066][b]Kedves Szabolcs ![/b]
Biztosan észrevetted, hogy a vers lendületében a 'megakasztó' rímek – nem tesznek jót a vers egyébként szép volna – lendületének,,,,
Szeretném, ha leszoknál erről a már nem módi régieskedő szóról; "nékem" helyett miért ne írhatnál nekem-et?
Na véletlenül sem az én kedvemért tedd, inkább azért, akinek írtad ezt a nekem eddig legszebbnek tartott versedet,,,,
[b]Kellő Tisztelettel !
[/b]
– keni –
[/color][/center]