Sorshordozók
Ó , ha tudnád,tudnánk, hogy hány ember sorsának hordozói vagyunk,
ha tudnád, ha tudnánk, hogy hányszor boldogok nem vagyunk,
ha lehetnénk is, árnyként velünk suhan múltunk, bánatunk,
sárba tapadt lelkünkkel, nehezen vánszorgunk.
Ó, ha tudnád, tudnánk mindezt eltemetni,
vagy kacéran a múlton csak átugorni.
Belevigyorogni a világ pofájába,
s derűvel élni a mában.
De nem, ki van ez találva,
Ajándékot nem találsz az út porába,
hogy ragyogjon feletted száz napnak sugara,
felejtsd el cimborám, már itt van életed alkonya.
Ó, ha tudnánk önmagunk sorsának jó gazdái lenni,
a múlt terheit hátunk mögött hagyni.
Élhetnénk tiszta szívvel ragyogással,
jövőt díszítő szókkal, gagyogással.
De nem , ki van ez találva,
beletapadtál múltadba mint a sárba,
s ha tehetnéd se változtatnál rajta,
nélküle mihez ragaszkodnál, a mába?
Ha a varázsló mondaná, rendelkezz mindennel,
csak a múltat felejtsed el, és élhetsz örömmel!
Ó, nekünk csak az kell, velük szenvedni
a múltunkban van, kit szeretnénk szeretni.
Ó száz keserv és száz ítélet,
ordítanánk, rínánk, csapkodnánk keményen,
de nekik se jutott jobb élet, szenvedtek eleget,
átkozott ősök adtatok átkozott örökséget.
Habzik szánk, ordít torkunk, zokog szemünk,
ítélkezni mi, hogyan merünk?
Hisz vergődte sorsát utódaiért is,
nem tanulta módját, hogyan kell szívből szeretni.
Csitt szívünk, csitt torkunk és szemünk,
Lépnünk kell és eszmélnünk,
míg viaskodsz a múltaddal hiába,
Nem marad erőd, hited a mára.
Ó társam, társak az úton, az életedet kezedbe hordozó,
vágysz hitre, igazságra, jóra,
szerelmetes szívvel mosolyogj utódodra,
ne tudja szomorú múltunkat.
Kedves Istvánom!
Köszönöm értékes véleményedet, figyelmedet. Jogos a felvetés, de arra gondoltam és mélyen éreztem korábban is, hogy szeretett őseink, vergődő múltja tovább öröklődik, nem változik.
Akarva, akaratlanul, visszük a kiérdemelt, vagy éppen nem kiérdemelt örökségünket.
Nem látunk, tudunk más példát. A bátorításom, hogy megszakadjon az ismétlések
folyamata. Utódaink múltja legyen majdan, a szeretett családi kötelék. A lélekben szelídült
emberek akik csak jó példával hatnak utódaikra. Én reménykedek, hogy tanulni készek vagyunk.
Tanuljunk meg szeretni felelősséggel, igénnyel,mert sok a szomorú ember, utód
Baráti öleléssel:
Laci
[center][i][color=#009900]Kedves Lacikám !
Azt ugye tudod, hogy múlt nélkül nincsen se jelenés főleg jövő sem,,,
A versed egésze egy komoly bölcseleti tanulmánynak is beillik, mert felelősek vagyunk a múltunkért és ezt nem szabad másokra terhelni, holott tudjuk, hog a környezetünk által determináltak vagyunk, a döntéseink nem indig a mieink és a büntetés vagy jutalom sem mindig csak minket illet,,,
Kívánsz a jövő nemzedéknek türelmet és ne ismerjék meg múltjukat, de akkor mire fognak ők is építkezni, mert alapok nélkül minden összedől, mint egy kártyavár ,,,
Szerető barátsággal !
– keni -[/color][/i][/center]