Őszi vágta

Őszi vágta

Napok, hetek követik egymást,
gondok-bajok halmozódnak.
Már tornyokat lehetne velük építeni.
Gazdag lehetnék s a felhőket
magasból láthatnám.
De a földön járok s örülök a színes avarnak,
amellyel megajándékozott az ősz.

Fehér lovamra felpattanok,
testünk csodás összhangban mozog.
Érzem lelkünk vidámságát,
ahogy vágtázunk az erdőn át.
Selymes sörényét markolom,
letéptem minden gondot magamról,
újra szabad vagyok.
Hófehér dallamos avar csörtetését
egy őzike panaszos sírása töri meg.
Ölembe veszem, bár tiltakozik.
Subámmal betakargatom.
Patak partján megpihenünk,
hófehér fejét fejemre hajtja.
Boldog vagyok, mert érzem, szeret.

Tüzet rakok, így melegszünk.
Köszönni jött a hold is,
vendégként érkeztek a csillagok.
Sokáig élvezem társaságukat,
de álomra csukódik szemem
s szívembe zárom a boldogság ízét.

2012. október 13.

“Őszi vágta” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni
    Igazán megleptél hogy a régi versem melyet könyvbe is szedtem tetszik neked. nagyon örülök neki és köszönöm hogy olvastál.
    szeretettel heni

  2. [center][color=#990066][b]Kedves Henriett ![/b]

    Szép és mesebeli – történet – szépen megírva képekkel, gondolatokkal, hangokkal és egy kis megsebzett állattal, na meg leghűbb egyik állatunkkal a lóval a kutyák után,,,,

    Szeretettel !
    🙂
    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!