Borongás az őszben

Borongás az őszben

Vihar tombol lelked egészében,
őszi szél simogatja halvány arcodat,
lépteid után nesztelenül meghal egy falevél.
Észre sem veszed, csak mész, amerre
madárfütty hangzik, félelmedben
bujdokolsz egymagad, erdő közepén.
Nincs ki bajban kezedet fogná,
szép szavakkal csendesítené fájdalmadat,
szívedben az erőt táplálná, védelmezne
erős karjaival, csókokkal árasztana.
Csak vágyakozol, közben
sanyarú lelkedből kihunynak érzéseid,
keserű könnyeid áztatják virágok szirmait,
eső mossa kínodat.
Neked csak évszakok
átalakulása marad, kezed
melegét nap süti, borongásod
madárka őrzi sötét erdő közepén.

2000. okt. 17.

Szólj hozzá!