Ponyvaremény
Verejtéken kapott keserűk, édesek.
Szétesett párszor az a összerakott kész…
s az a rész, amit már senki el nem vehet,
át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész.
Lét :”ki ad többet” árverésen.
Talán csak is fertőző ragály,
hová egy új szabály kellene,
ahol a hetedik nap az enyém…
Egy ponyvaregény…
egyszerűn szerény…
Gyermekként adták rám, mint meleg kabátot.
Álmaikat szőtték bele… igaz hitet,
s becsültem az ígéretet. Tanulságok…
Itt és most miért fázom benne? Értitek?
Létezik pokol, ami hideg,
s ahol szél a klíma. Érzitek?
Porhintés… Kinek a nevében?
Szakadt cérna kabát szövetében…
[i][color=#9900ff][b]Kedves Ilona ![/b]
Nekem ez a versed kicsit szűrrealistának, vagy talán kubistának tűnik, mert itt szerintem minden a hegyén-hátán áll, és alig érthető, – dehogy vers, az kétségtelen ,,,
[u]Üdvözletem küldöm ![/u]
– keni -[/color][/i]