Morajló vízesés

Morajló vízesés

Ősz kopogtat, fák
lombjai sárga ruhát öltenek,
nyár emlékei még benned élnek.
Csobogó vízesés felé ballagsz,
nehéz lépteiddel egy sziklakőre ülsz,
búsan magad elé nézel lehajtott fejjel.
Úgy fáj, de elmúlt,
egyedül vagy ismét, akár egy vándor,
kinek tarisznyáján kívül nincs semmije.
Margaréta, kérlek:
segíts újra szépet látni,
eső helyett napfényt,
felhők nélküli kék eget!
Apró kavicsod forgatod,
benne lelsz ezernyi múló
szomorúságot, belévésni
felesleges, hisz egyszer elmúlik.

2001. október 3.

“Morajló vízesés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni!
    hozzászolásaid verseimhez nekem örömöt jelentenek. ezek nagyon régi verseim azért is meglepetés a hozzászolásaid. köszönöm.
    Szeretettel
    Heni

  2. [i][color=#9900ff][b]Kedves Henrietta ![/b]

    Amennyiben ez a versed kép lenne, mert az is lehetne –
    én azt a címet adnám neki, hogy;
    *EGY KIRÁNDULÁS KÉPEI* /Prokofjev…./

    [u]Szép kis hangulati és tájleíró vers,,,,[/u]

    [b]Üdvözöllek ![/b]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!