Az utolsó vastaps

Az utolsó vastaps

Az utolsó vastaps
Boldogság zenéje,
Aki ezt megkapja,
Gyógyír a szívére.

Mennyi éltető taps,
Hangzott életemben,
Örökké köszönöm,
Hálás közönségem.

Nem szűnt meg soha sem,
Elmúló időben,
Pedig nyolcvankettőt,
Taposom ez évben!

Ó Istenem kérlek,
Addig tarts a Földön,
Míg dolgozni tudok,
Csak ezért könyörgöm!

Az utolsó vastaps,
Csodás főnyeremény,
Már csak egy hiányzik
Nekem, az örök Fény.

És ha égi színpad,
Lenne közelemben!
Mit kívánhatnék mást?
Jövő életemben!

Budapest, 2016. október 10.

“Az utolsó vastaps” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Viola!
    Csodálatos élmény volt átélni a Te közönséged szerető
    tapsviharát.Éld át újra meg újra…még álmodban is.
    Párszor én is ott voltam és Veled örültem….feledhetetlen
    élmény volt a szereplésed,,,ne hagyd abba ameddig bírod.
    Baráti szeretettel:K.Teri

  2. Drága Keni és Gyöngy!
    Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem. Örülök minden szavatoknak. Köszönöm a gratulációt is.
    Nagy-nagy szeretettel gondolok Rátok, a legjobbakat kívánva: Viola (f)(l)(f)

  3. [i][color=#9900ff][b]Drága Violám ![/b]

    Én biztosíthatom Neked, hogy Te a vastapsot minden körülmények között meg fogod kapni, még az Elíziumi mezők egykori, majdani színpadán is mert Te mindig rivalda fényben éltél, ami soha többé nem fog elhagyni – hiszem

    [b]Szép versedhez is sok szeretettel Gratulálok !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!