Dúdol,nekem a sötétség
Mikor az éjszaka sötét fátyolba burkolózik,
nékem oly bársonyos, nyugtató, meleg,
mikor a hold fel jő és vélem kacérkodik,
olyankor szívem, sohasem kesereg.
Mikor a csillagok lágyan táncolnak,
mikor ezer bogárka zümmögését hallom,
mikor érzem illatát a zöld lomboknak,
fejemet nyugodtan álomra hajtom.
Mikor a sötétség dúdolgat a fülembe,
elmémbe költözik e csodás dallam,
becsukom szemem nyugodt lélekkel,
hogy csak ezt a selymes dallamot halljam.
Szeretem az éjszaka bársonyos tapintását,
szeretem az andalító, selymes hangját,
szeretem a csillagok gyönyörű táncát,
szeretem a hold, mosolygós arcát.
Drága Rzsike! Kriszta! (l) Köszönöm
Gratulálok:
Mikor a csillagok lágyan táncolnak,
mikor ezer bogárka zümmögését hallom,
mikor érzem illatát a zöld lomboknak,
fejemet nyugodtan álomra hajtom.
Nekem ez lett a kedvencem.(l)
(l) köszönöm kedves Keni! Igazad van egy kicsit elcsúsztam!
Drága Editkém köszönöm szépen!
Drága Juditkám köszönöm!
Kedves Évike!
Szeretettel olvastam szép versedet!
Üdv-Judit Gyöngy:)(l)
[i][color=#9900ff][b]Kedves Éva ![/b]
Nagyon szép lírai verset küldtél be, olyan selymeset, simogatót bársonyosan meleget,,,,
Szépen használtad egy darabig a váltó kötött rímeket, de az utolsó versszakban átmentél- egy azonos rím sorba A; A; A; A;
[b]Nekem ez a versed igen nagy tetszésemre íródott -általad .,,,,[/b]
– keni -[/color][/i]
Drága Éva!
Milyen szépen formáztad meg a dúdoló éjszakát – a csend, amint dalol!
Szívvel, szeretettel gratulálok: Edit (l)(f)