Nyársirató
Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik.
A kereten átlép, könnyekkel küszködik…
Csak még utoljára… ne legyen oly komoly,
haragvó arcára kell egy széles mosoly.
Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel,
de már csak maradék, mit kínjában érlel…
melengetett színek, megízlelt hóbortok,
megkísérelt csínyek… bénítják ködfoltok.
Megküzd gyöngesége békülő látszattal,
csábos szelídsége szétdobált haraggal…
A hűlő vágy kevés, mélabús életjel…
csak búcsúölelés árvult szerelemmel.
[center][i][color=#993300][b]Kedves Ilona ![/b]
Sajnos az én koromban már nekem elegem lett ettől a tűző nyárból, és én egyébként is az ősz gyermeke vagyok, nekem most a jó, de azért a Te versed sem semmi, csak várd a következő nyaradat !
[u]Üdvözlettel !
[/u]
– keni –
[/color][/i][/center]
…"csak búcsúölelés árvult szerelemmel." valóban. D(f)e lesz még nyár, és az ősz sem annyira csúnya-még…:)