Bányásznap (Emlékezzünk)
Én még bányász családban nőttem fel,
tisztelettel kellett bánnom a kenyérrel,
túl sok verejték csorgott le apám homlokáról,
hogy a kenyér ,ne hiányozzon az asztalról.
Mikor az iskolában a nagy kapuk kitárultak,
Jó szerencsét! A köszönések így harsogtak,
és mindannyian felfogtuk az értelmét,
mert sok bányász volt, ki haza többé sosem tért.
Apám szemét a szénpor feketére festette,
erős szerető kezét, a lapát kérgessé tette,
mégis úgy szerettem, mikor simogatta arcomat,
úgy szerettem hozzábújni ,mikor eljött az alkonyat.
Hányszor harsogott a bányászok himnusza,
hányszor nyílt meg a temető kapuja,
még most is hallom a családok zokogását,
szinte látni vélem, a rájuk omlott bányát.
Ma a hős bányászokra emlékezünk,
a múltba, sírva beletemetkezünk,
drága apám, nékem minden nap hős maradt,
hiába omoltak rá a rút, fekete falak.
Kedves Éva! Tisztelettel olvastam versedet!
Maria
(l)Köszönöm kedves Keni! Terike! Editke!
Sajnos valóban nagyon nehéz a bányászok élete!
[i][color=#6600cc][b]Kedves Éva ![/b]
Sajnos a bányászok élete nem éppen egy életbiztosítottság, mert mindig fejük felett leeg a veszély, vagy egy légrobbanás, beomlás stb. balesetek és a sötét és a víz – egyszóval a legveszélyesebb munka és az egyik legnehezebb is, mert lent nem tudni mikor van éjjel és mikor nappal csak a lámpácskák világítanak mint a lent lévő lelkek,,,
Minden elismerésem, azoknak akik ezt vállalják,,,
És Őszinte részvét mindazoknak akik e miatt vesztik el életüket, és részvét a maguk után hagyott árva családtagoknak is,,,,
[b]
Jó Szerencsét kívánok én is -sok szeretet mellett – autentikusan,,,[/b]
– keni -[/color][/i]
Kedves Éva!
Csodálatos és őszinte vers.Tisztelettel olvastam és még többször is elolvasom.
A családomat is érdekli meg az unokáimat is.
Együtt érző szeretettel:Kövesdi Teri
Tisztelettel fejet hajtok a hősök előtt.
Szívvel: Edit (l)(f)