Nem tudom a szót
Titokzatos a szó, amely hozzád vezet,
szívembe égette már az emlékezet
a megbánás lázas-fájó hangulatát,
felrémlik a múltból néhány régi barát,
néhány ki nem mondott, magasztos ígéret,
elvetélt álmokban félresiklott élet,
eltékozolt percek nyomán múló évek,
a bűnben felizzó, porig égett lélek,
gőgösen kiáltott szenvedélyes szavak,
síron égő gyertyák, míg ki nem alszanak,
minden, mit az élet számomra megadott,
még nem tudom a szót, – csak némán hallgatok
Kedves Keni és Marinka!
Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok. Legyen szép minden napotok!
Baráti üdvözlettel: János
Kedves Jean!
Az én olvasatomban ez a vers arról a fájó érzésről szól, hogy korábban könnyelműen elkövetett vétkeinket nagyon nehéz akár a kinti, akár belső világunkban jóvátenni.
Rám nagyon erősen hatott. Szeretettel gratulálok, marinka(f)
[color=#6600cc][b]Kedves János[/b] !
Ez a versed kissé fájdalmas és talán önmagadról is szól, és szép lírai megfogalmazásban és jó kivitelben, rímesen – jelentetted meg, amiben értékesek a hasonlatid is,,,,
[u]Nekem tetszik ez a versed is ![/u]
[b]Üdvözlettel köszöntelek [/b]!
– keni -[/color]