Naiv mese

Megosztás
 | Nyomtatás | 13 hozzászólás | 1021 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Naiv mese

Azt hittem ismerem már az embereket,
félévszázadosan rájöttem, hogy mégsem,
mézes-mázos arcok kik sátánt takarnak,
irigyek, pletykásak és mindig kavarnak.

Cserben hagyott emberismeretem megint,
hogyan lehettem én ennyire kis naiv,
beugrottam a trágyadomb közepébe,
önként, dalolva és nem is kényszerítve.

Szagolom, szagolom, majd megfúlok tőle,
megrázom magam, hogy kimásszak belőle,
keresnem kell most már egy virágos rétet,
hogy elfelejthessem e trágyadomb szennyet.

“Naiv mese” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    Látom sok csalódás ért.
    De hidd el, mindenkiben van valami jó is. Kívánom, hogy minél hamarabb észrevedd, és akkor… máris megtalálod a keresett virágos rétet.
    Szeretettel:
    Pilla

  2. Kedves Adriana!
    Köszönöm bölcs tanmesédet, bizony minden elmúlik egyszer, örök igazság ez. Én egy kicsit átformáltam pozitívabban a tanmesédet: minden megoldódik egyszer.:)
    Gratulációdat köszönöm szépen! Melinda

  3. Kedves Ica!
    Akárhányszor csalódtam már az emberekben még mindig nagyon nehéz feldolgoznom, hogy félreismertem néhányukat. Köszönöm olvasásod!
    Melinda

  4. Kedves Melinda!
    Én is egy ilyen emberekben való csalódást "örökítettem" meg a Kettétört idő c. versemben.
    Átérzem nagyon versed minden sorát, tetszett ahogy ezt megírtad. Van egy bölcs tanmese, melynek a kulcsszava az, hogy "elmúlik". Ezt én már tudom is az én esetemből kiindulva.
    Sok szeretettel gratulálok: Adriana:)

  9. Kedves Teri!
    Bizony félreismertem embertársaimat és sajnos saját káromon kell megfizetnem jóhiszeműségemet. Köszönöm, hogy itt jártál.
    Melinda

  10. Kedves Melinda!
    Nem Te vagy egyedül naiv, mindannyiunkkal megesik. Kívánom, hogy találj virágos rétet, bár, most éppen a tél felé araszolunk. De majd az után jön a tavasz.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  11. [center][i][color=#cc0066][b]Kedves Melinda ![/b]

    Sokszor megesik velünk, hogy egy útelágazáshoz érünk és tanácstalanok vagyunk mere is tovább,,,

    Az egyik út sötét és kietlen, a másik virágos és zöld gyepen megy keresztül – és mi mégis bemegyünk az első kapun, és még nem is hagynánk magunkat a jobb útra terelni,,,,

    Hát azt hiszem, hogy most Te is így játtál,,,
    Máskor jobban nézz körbe és ki mit tanácsok,,,,

    [b]Szeretettel !
    [/b]
    – keni -[/color][/i][/center]

  12. Hja kérem, mindegyikőnk ezt hiszi…és ha csalódunk-elcsodálkozunk rajta. Pedig apáink-anyáink óvtak mindig a kétszínű emberektől, a mézes-mázos szavúaktól…de ne haragudjunk, hiszen az ember is , mint sok más egyéb állatfajta-esendő…:)sajnos kártékony is…gratulálok versedhez. Üdvözöllek:B:)

  13. Kedves Melinda!
    Fontos az emberismeret mely nem velünk született..
    hanem a tapasztalataink által alakul ki.közben gyakran
    tévedünk is.
    Szeretettel:K.Teri

Szólj hozzá!