Megfeszített csendes temető…!
A csendtől feszül meg a temető,
Járkálok, fekete ruhámba, kezembe pirossal,
Piros rózsával fekete gyásszal,
Igyekszem, némán borulni fejfádra…
Ősz van, újra landolnak a levelek,
Rengeteg fölszentelt sír mögött,
A fejfán a neved keresem, amit,
Lelkem, bús keserve, annyiszor öntözött..
Talán írtam már hetedszer, és neked küldtem,
Fájó levelem, fohászos imám,
Szelíd ember., voltál, nem éltél bűnben,
Oh drága, jólelkű, mosolygós Bátyám…
Akkor is hideg volt amikor itt hagytál,
A február szele fújta meg fejünk,
Óh Drága Egyetlen Jó Bátyám,
A mélyben nyugszanak, s mi Nem kapjuk a helyünk…
Vár haza a fiad…várnak törött lelkű testvéreid,
A feleséged, évek múltán, nem feled
Nekem arcod, már homályos kicsit,
De hallom hangod-, és még Bátyám gyermeki szívvel szeretlek…!
A csendtől borzong a temető,
S Bátyám, itt térdelek, Téged kérve,
Szeretlek én, Fiad, és Ők,
Te, nem haltál meg, gyere vissza! Kérlek!!!
Ez az átkozott november,
Ez az igazságtalan dátum,
Nem kell, hogy gyásznap legyen,
Én csak halálod fájlalom…
Minden évnek, minden napjában,
Nem kell ahhoz, Halottak napja legyen,
Hiányzol, Nekem, s a Családnak,
a temető csendes- de hangod nem felel!
Február tizennyolcat írunk,
Egy ocsmány szerda estét,
Bele gondolni is rossz dolog,
Ilyen hamar, az Istennek, miért kellettél?
Ott van még két nagyapám eltemetve,
Dédnagyanyáim, ükök, s egy jó barát,
De Én csak abba nem nyugszom bele,
Miért Te nem Élhettél Velünk tovább?!
Bún kiszólni, de más, úgy sem érdekel,
Elszállt felettük idő, s kin volt a betegség,
De Te, Aki Mindig ott Voltál Mellettem,
Miért nem hagyta Isten, élned még?
Szavakban kevés, lélekben túlzás,
Egyetlen rózsa, de örök gyász Marad,
November elseje van, de Neked a februári hullám,
Hozott, könnyed, egyszerű, nyugodt álmokat!
Aludj Bátyám, de zengjél temető,
Maradjon a rózsa februárban illatos,
Kiket szerettünk, s Kiket szeret Ő,
Ahol ép létezik, Legyen Boldog ott..
Utózengés…:
Mostan nyolcadik éve bár,
Egy évben, legalább két-hetes,
Az a gyorsaság, mellyé a fájsz
Által, csendes-tépő hiányommal Neked küldöm Versemet…!
Szeretlek Bátyó…
Gyertyáim sírodon örökké égjenek,
Adják szívedbe azt a lángot,
milyen fényességgel, Betöltötted a mi Életünket.
2016.10.21. ( Saját. )