Hármat
álmodtam az arcokba
életet simogattam
szelíd szirmokat szórtam
magunk köré, igazság
nyomán elosztva tisztán
megtelt szívemnek alján
változtam, előbb össze-
törtem magamban mindent,
azután a semmire
emlékeztem tükrömben
önmagamon kinéztem
feketében-fehérben
még egyszer megszülettem
vézna gyertyám fényében
sorsom tüzét követtem
könnycseppeket ringatott
tekintetem elszámolt
a hármon tovább jutott.