Hatvan évvel ezelőtt
Árad, hömpölyög a tömeg,
ballonkabátos az ősz.
Egyként lélegző ezernyi szövet,
a szabadság lüktet, és fertőz,
lázban ég az utca, s az ablakok mögött
csillognak a lázas tekintetek.
A szívekbe remény és félelem költözött,
nyílnak és tágulnak a terek.
Sortűz alatt pereg a szürke vakolat,
s a barikád mindkét oldalán
számolják a vérben ázó napokat.
Rezegve nevetnek az ablaküvegek a tankok dalán,
pereg a film, kockánként kitisztul a kép,
magyar hősökké válnak azok a fiatal lelkek,
akik szívében a hazaszeretet ég,
és akik előtt a világon máig tisztelegnek.
Ők a sosem lett apák, és anyák,
akik tudtak élni és meghalni
-értünk-,
akik
még csak nem is sejtjük,
mi
az
Igazság.
Mi
az
a
Szabadság.
2016.10.23.
Gratulálok igaz versedhez
Tibor
Drága Heni!
Bizony-bizony, ki tudja megmondani:
"mi
az
Igazság.
Mi
az
a
Szabadság."
Szívvel-Edit (l)(f)