Hol voltál akkor…

Hol voltál akkor…

Elment jó apám, negyven éves volt,
a halál ellen, míg tudott, harcolt
úgy éreztem, elveszett mindenem…
Hol voltál akkor, édes Istenem?

Megszületett legkisebb unokám,
s nem segít rajta orvostudomány,
úgy éreztem, elveszett mindenem…
Hol voltál akkor, édes Istenem?

Fél éven át csak falakat láttam,
oxigén sátorban volt az ágyam,
jó anyám nem mozdult, ott volt velem
s te is ott voltál, édes Istenem.

Amikor anyám mellét műtötték
s féltünk, izgultunk, nehogy levegyék
kértünk téged, esdve, beismerem,
s te velünk voltál, édes Istenem!

S életem legszebb pillanatában,
gyermekem jöttének izgalmában,
mikor hajszálon múlt az élete
ott voltál, édes Istenem, vele.

S hányszor mondtam, mormoltam magamban,
hála, hogy velem vagy fájdalmamban
s hányszor mondtam az égre tekintvén,
hogy köszönöm, Istenem, őszintén.

Fura az élet, kettészakadás,
sokszor hit és máskor meg tagadás,
sokszor úgy érzed, Isten elhagyott,
miért történt meg, hogy cserbenhagyott?

Hiszel, vagy nem hiszel benne, féled,
ez csupán a te dolgod, döntésed,
de ne feledd soha, ha bármi ér,
az ő óvó szeme végigkísér.

2016. október 9.

“Hol voltál akkor…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Margit, Melinda, Marinka, Babu és Editke! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok a versemet és köszönöm a kedves hozzászólásaitokat.

    Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek benneteket!(l)(f)

  2. Kedves Mária!
    Hit nélkül sokkal nehezebb volna az élet. Ajándékként kaptuk és egész életünkön keresztül vigyázunk rá. Gratulálok hittel teli soraidhoz!(f)
    Melinda

  3. Drága Marika.
    Megható versedhez szeretettel gratulálok.
    Baráti öleléssel………Babu(l)(f)

  4. Drága Máriám!

    Nagyon szépen megírtad hitvallásodat!

    Szívvel-szeretettel csatlakozom hozzá!

    Ölellek: Edit (l)

Szólj hozzá!