Meritum

Meritum

Úgy nyüzsögnek agyamban
feltört kemény vesződések
szabadon lángolnak körém
testemet bekötik gúzsként.

Mint akit úton hengerelnek
vékonyra feszítenek eszmék ,
gémberedett Világ jegében
megfagynak hideg sziklaként

s fájnak bennem hazug érdemek
úgy kitörnek ziláltan ferdén ,
tenyerem konokul ökölbe szorítom
hogy ne érezzem sós keservem

s veszettül forgok laza zenére
rám tekerednek gyűrött gócok ,
s kibogozni hiába próbálom
ferde Világnak hazug szemére,

majd felhányom ,későre vajúdó
szabadságom,mit epedve kivárok
s felejtem ,amit kísérelt rajtam
hazudó Világom,bilincsbe zártan

“Meritum” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Babu!
    Csupa mély gondolatokkal teli versed kétszer is elolvastam, éreztem már én is ugyanígy, ahogy versedben írod. Versed végén a remény felcsillan, és ez a lényeg.
    Gratulálok Neked! 🙂 Melinda

  2. Érdekes a versed nagyon…mély gondolatiságú, összetett érzésekről-tömören írsz…elgondolkodtattál most. Ezt szeretem. Gratulálok versedhez szeretettel.Írj máskor is hasonlókat.:)

  3. Drága Edit .
    Nagyon szépen köszönöm biztató szavaidat.
    Néha zavaros lesz körülöttünk az élet ,de lubickolva partot érünk.
    Szeretettel ölellek…..Babu

Szólj hozzá!