Bekopogott az ősz

Bekopogott az ősz
Evokáció – Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. versére

Ablakomon bekopogott az ősz,
bebocsátást kért fáradt lázasan,
és én hallgattam halk neszezését,
zordon, de nyájasan.

Csendben ültem hűs szobám sarkában,
s néztem, az ablak beleremegett,
az ősz, ahogy nyirkosan becsorgott,
majd körüllebegett.

Elért az Ősz, szívem belesajgott,
fáradtan hullnak a falevelek,
még egy csókot lehelnek a tájra,
s súgják, ég veletek!

Vége: a Nyár némán fejet hajtott,
s az Ősz nevetve karolta vállam,
itt járt, itt volt, többé már nem félek,
elvitt… rászolgáltam.

2016. szeptember 29.

“Bekopogott az ősz” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Drága Mária!

    Szépen idézted meg Ady Endre szellemét – meghatódottan olvastam nagyon jól sikerült alkotásodat!
    Szeretettel gratulálok: Edit (l)

Szólj hozzá!