Bekopogott az ősz
Evokáció – Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. versére
Ablakomon bekopogott az ősz,
bebocsátást kért fáradt lázasan,
és én hallgattam halk neszezését,
zordon, de nyájasan.
Csendben ültem hűs szobám sarkában,
s néztem, az ablak beleremegett,
az ősz, ahogy nyirkosan becsorgott,
majd körüllebegett.
Elért az Ősz, szívem belesajgott,
fáradtan hullnak a falevelek,
még egy csókot lehelnek a tájra,
s súgják, ég veletek!
Vége: a Nyár némán fejet hajtott,
s az Ősz nevetve karolta vállam,
itt járt, itt volt, többé már nem félek,
elvitt… rászolgáltam.
2016. szeptember 29.
Köszönöm szépen, drága Editkém! (l)(f)
Drága Mária!
Szépen idézted meg Ady Endre szellemét – meghatódottan olvastam nagyon jól sikerült alkotásodat!
Szeretettel gratulálok: Edit (l)