Hol az életutak véget érnek

Hol az élet utak véget érnek

Temetőkert néma csendje ma este,
mintha a csillagos ég tükre lenne.
Mécsesek és gyertyák villódzó fénye
vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,
csak a porladó test rejlik a mélyben.
Testben a lélek nem lakik odalent,
más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován idéz fel most a képzelet
halovány gyertyafényben emlékeket.
Fájdalom elpihent már békességben,
majdani találkozás reményében.

Az idő malma őrli perceinket,
s akik most idézzük emlékeinket,
felettünk is elsuhannak az évek,
mi is elmegyünk, ha szólít a végzet.

Hová – merre, hit reménye felelet.
Átvilágít síri, sötét éjjelen
a hajnalcsillag ragyogón, fényesen.
Fénye feldereng szívben és lélekben.

Schvalm Rózsa