Krúdy után -szabadon-

Krúdy után -szabadon-

A körbehányt, düledező falu
Kocsmák mellett várnám
A régi szeretőket idéző,
Ötvenes nőket,
Kik kapuzárás előtt érzik a kéjt.
Azt hiszik örökre így is marad majd.
Érzem a múló időt, s az anyáskodó
Nők karjai közt felejtem a múltat.
Hiszen ők azok, akik adni akarnak.
Barna ölükben moccan a süppedő idő.
Ajkukon a korholó szó is simogató
Hiszen vártak egy gyertyafény teli esten,
A Krúdyt idéző szép vacsorán.
S nem jöttem, mert az ablakból
Egy másik nő nézett le rám.
Hívott szóval és bús tekintettel,
Áhítozó, ropogó kerevettel.
S nem mentem, mert féltem,
Hogy rájössz:
Nem vagyok ifjú Titán már,
S most már sokkal könnyebb
Hűségesnek lennem,
Mint ifjú koromban.

2006-02-23

“Krúdy után -szabadon-” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett a versed, sikerült láttatnod az elillant ifjúság iránt érzett szomorúságot. Gratulálok, marinka:)

Szólj hozzá!