LEHETTEM VOLNA BÁRKI

LEHETTEM VOLNA BÁRKI

Azt hiszem, ma sólyom leszek
vagy egy vijjogó szirti sas.
Súrolom a fellegeket,
s a magastól leszek ittas,
aki elől hiába fut
a sebes lábú cincogás.
Lehet rajtad bármilyen cucc,
és arcod bármilyen pofás,
karmaimnak kalodája
körbezárja rühes irhád,
hiába nyomsz homlokába
életednek egy ködsipkát.

És tollszár-szülte vonalban
lehetnék egy fehér galamb;
mi marad, csak a fogalmam,
egy világra szóló kaland.
Rám sózták a béke jelét,
mert szelíd vagyok, jóságos,
de te, a vérszívó menyét,
mint lopakodó mészáros,
tollam tűzben leperzseled,
s a kénnel füstölt húsommal
tele tömöd bűzlő beled.
A nyálat fröcsögő sorfal

éljenzése mozdulatlan,
a torkom vért hörög, míg a
tűz lobog, és forr a katlan.
Átok vagyok, örök iga,
kinek része a pusztítás
génembe kódolt kényszere;
az ok logikus, nem vitás,
de nem fogja föl ép elme.
Te páváskodó kakadu,
az új divattól hóbortos,
te tepsiben rossz zamatú,
neked csak a toll volt fontos.

Lehetnék egy lompos farkas,
a fog, mitől giga roppan,
te pedig egy csodaszarvas,
és születhetnél burokban.
Nem segít se ős, se rokon,
se mesének varázszsákja,
tépőfogam ne vedd zokon,
ha a szavad kettérágja.
Tanuld meg a dzsungel nyelvét,
s megérted a vádbeszédet,
nincsen ember, aki megvéd,
se barátod, se testvéred.

Nap szárítja a csontokat,
homokba süllyed el nyomod,
az idő sziklát bontogat,
végső szóhoz nincsen jogod.
Nem lettél se sólyom, se sas,
ki a levegőt uralja,
se galamb, se lompos farkas,
csak a teremtés legalja.

Szólj hozzá!