Vér-ver (s) es komolyan

Vér-ver (s) es komolyan

Le kell gyűrnöm a vágyat,
hogy tovább rád várjak!.
Mostantól mentem az irhám,
nem vetek kettőnknek ágyat.

Mert így akarom!

Nem jó nekem szeretni Téged,
Inkább várom a kegyetlen véget,
Ha a vágy mostantól nem éget,
csak a fájdalom mi bennem béget!

Nem jó nekem szeretni!

Ezért, saját szakállamra,
hiába vársz, nem megyek haza,
már csak isten segíthetne hozzád,
bár tudom, testem vonzana.

De nem hagyom!

Hívó szavadat újra hiába várom,
ígéretemet hát, visszavonom.
(S)' írásba, munkába feledkezem,
utánad már nem epekedem!

Nem! Nem! Nem teszem!

Tudom csacsiság volt, mit elkövettem,
hogy felajánlottam, önfeledten
bármelyik nap lemegyek, röpülök,
ha délelőtt szólsz, délután jövök.

Már bánom! Mint a kutya!

Egy nőnek nem szabad magát,
ily nyíltan felajánlania!
Inkább meg kell halnia,
vagy kérnie, önmaga árát.

De nincs pofám!

Már látom, nem volna fair,
tiszta lelkedet kárhozatra vinni,
véle akarni pokolra szállni,
hogy enyémmel együtt égjen el.

Ó borzalom!

PC, 2016.05.24.

“Vér-ver (s) es komolyan” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Köszönöm Barnaby!
    Örülök itt jártodnak, nagyon!

    Szeretettel:
    Ildikó:)

  2. Olyan Shakespeare-i monológ…gratulálok versedhez Ildi. Ám csituljanak lelkednek háborgó hullámai…üdvözöllek:)

  3. Kedves Marinka!

    Nagyon örülök hogy itt jártál, olvastál, és írtál nekem.
    S köszönöm, ha úgy látod, hogy nem odavaló a béget szó.
    Mert a bégetésre, mint írásra gondoltam.
    Ahogy hangot adok a fájdalomnak!

    Szeretettel: Ildikó:)

  4. Kedves Ildikó!
    Szeretettel és kis aggodalommal gondolok rád e versed után, ami nagyon tetszett. Szokatlan őszintesége (különösen női mivoltod tekintve ) a szó szoros értelmében megrázó és felrázó.
    Az érzelmi kiszolgáltatottság borzasztó teher, nem szívesen beszélünk róla. Te megtetted, és nem is akárhogyan! Egyetlen szó kiált ki a versedből, hogy nem odavaló: béget. Én kicserélném: éled -re. Sok szeretettel küldök egy virtuális ölelést, marinka(f)

  5. Mindent értek, kedves Melinda!
    Mikor nyolc évvel fiatalabb voltam, mint most Te, mindig csak másokat hallgattam.
    Jó sok pénzt kerestem ezzel. Verset, vagy mást, egyet se írtam.
    S azt mondtam, nincs mondanivalóm az embereknek.
    Nem volt türelmem, az ujjaimat begörbíteni, hogy mozgassam a tollat a papíron.
    Csak rángattam a betűket olvashatatlanul.
    Most szinte semmi pénzt nem keresek, szinte semmi igényem nincsen, csak írhassak.
    Azért kár, hogy nem tettem félre alkotói szabadságra.
    De ki gondolta a jövőt?
    Az íráskényszerről nekem is van némi tapasztalatom.
    Azt gondolom, jó ha az ember ki tudja élni.
    Hajrá, hajrá! A 8-10 év nagon nagy előny, ha tudod, mit akarsz!
    Szeretettel ölellek:
    Ildikó

  6. Kedves Ildi!
    Csak egyszer tudnék én is ilyen őszintén, szókimondón írni és beszélni! Írásban már próbálkozom – kevesebb sikerrel ugyan, mint Te -, ám a kommunikáció terén messze elmaradok tőled. Átsüt a fájdalom a soraidon keresztül. Én megkönnyebbülök, ha kiírom magamból, ami bánt. Csak az a baj, hogy egész nap íráskényszerem van 😉
    Gratula szókimondásodért! Üdv. Melinda

  7. Köszönöm szépen, kedves Tibor!

    Boldoggá teszel megjelenéseddel, és kedves elismerő szavaiddal!

    Szeretettel:
    Ildikó

  8. Kedves Ildikó !
    Őszinteséged túlszárnyalta versedet,szeretem ha valaki kimondja amit érez,minden más
    csak üres beszéde valakinek.Az őszinteség szabaddá tesz.
    Gratulálok
    Tibor

  9. Kedves Laca!

    Bármi is lesz, volt, vagy van, valamelyik énem boldog lesz, boldog volt, vagy boldog vele.
    Nagyon örülök hogy itt jártál, ez önmagában egy gratuláció nekem.
    Örömmel tudatom, hogy a lelki békém helyreállt azóta, s remélem, túl sok túlzásba már nem esek!

    Szeretettel:
    Ildikó:)

  10. Kedves Ildikó!

    A versed – mint mindig – mélyen őszinte, s még mélyebben fájdalommal teli. Hozzászólásaimban gratulálni szoktam a vershez, de nem tudom, ez esetben is illő volna-e. Legszívesebben sajnálatomat és együttérzésemet fejezném ki inkább a fájdalmak s az igen kínzó és nehéz helyzet miatt, amelyek életre hívták e verset. Látva, hogy csaknem fél esztendőnek előtte írtad, inkább kérdezhetnők: Azóta jobbra fordultak-e a dolgok? De ez persze csak költői kérdés szabad, hogy legyen, hiszen amiről írtál, az magánügy. Így összegezve: remélem, azóta jobbra fordult a helyzet, ott benn, háborgó lelked mélyén.

    Üdvözlettel: Laca(f)

  11. Kedves Keni!

    Annyira a szívemhez szóltál, hogy el se mondhatom mennyire!
    Köszönöm az értő, érző olvasást, és a bölcsességedet, amit megfogalmaztál a szenvedések
    minőségének különbözéségével kapcsolatban.
    A jó-tanácsodat pedig igyekszem megfogadni!

    Nagyon sok szeretettel:
    Ildikó

  12. [center][color=#9900cc][b][u]Kedves Ildikó ![/u][/b]

    Egész versed egy háborgó tengerhez hasonlít, melyen ti vagytok külön – külön egy hajók és nem tudtok kikötni egy zugos kikötőbe, hogy végre nyugalmat találjatok a viharban egy idilli csendes helyen,,,
    Borzalmas lehet így élni, és nem is lehet dönteni észérvekkel, amíg a szív és a lélek diktál,,,
    Én arra kérlek, hogy add meg magad, mert szenvedés és szenvedés között óriási különbségek lehetnek és amérleg nyelve majd megmutatja hogyan fogsz tudni jobban járni és végre kicsit megnyugodni —-

    [u]Én szeretettel ezt tudom kínálni Neked, de ne szenvedj, ne légy mazochista ![/u]

    [i]Minden tiszteletem a Tiéd ![/i]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!