Jeltelen dombok

Jeltelen dombok

Tudom ma vagyok, de holnap már nem hiányol senki,
évtizedek múlva talán már, nem is fognak keresni,
a sok rózsa szálból is csak a legszebbre
emlékszel, meg sem kérdezed mi lett a többivel.

Temető kertjében hantokat kerülve, jutott ez a
gondolat eszembe, istenem ez ennyi?
Kit takar a sír halom ?..min már jel sincs, csak egy
domb mutatja, ez itt valakinek a végső otthona.

De te, te még nem gondolj ebbe bele, csak kérlek,
mikor a temető kertjét járod, ezekre a halmokra
is szórj egy kis virágot, hisz egyszer neked is ez
lesz a sorsod, jeltelen dombok, emberi sorsok.

Kondoros 2016.október 25.Oláh Péterné Jantyik.

“Jeltelen dombok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Rzsike!
    Minden úgy van, hogy írod. Csatlakozom Tiborhoz, utána csak a lelkünk számít.
    Szeretettel: Viola

  2. Tibor,köszönöm,hogy olvastál.Valóban,ki tudja merre jár a lélek,de nekünk még élünk meg van az a kis domb,vagy halom,hová emlékezni járunk.
    Csak úgy elgondolkoztam,kit és mikor sirathattak el itt-ott.
    Rzsike

  3. Szép versedhez gratulálok.
    A dombok alatt csak az elnyűtt emlék van a lélek a lelke elszállt régen ki tudja hol van?
    Tibor

  4. [center][color=#990099][b][u]Drága Rzsike ![/u][/b]

    Na ez az az a vers, amire nem lehet semmit írni, mert minden a helyén van benne, mint örök igazság,,,,
    Lelked szólt ki belőled, amikor a temetőt járva visszanéztél emlékeidre és megírtad ezt a fájdalmas tisztelő – szépséget !

    [u]Hála legyen jutalmad érte a holtaktól !
    [/u]
    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!