Jelen van…

Jelen van…

Tegnap megérintett a jóság…
oly kicsiny volt, mégis óriás
nyomot hagyott a leárnyékolt
szürkeségen az aprócska folt.
Duzzadt, nőtt… a lelkemre rajzolt.
A túlhajszolt szívemre
egy nyíló, kis virágot.
A megfáradt hitemre
egy elfelejtett lángot.
Él! Talán még el nem tékozolt…

“Jelen van…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][color=#cc3366][b][u]Kedves Ilona ![/u][/b]

    Örülök, hogy megérintett egy kis boldogság, mely óriássá nőtte ki magát egy kis virág nyílásában,,,

    [u]Szeretettel !
    [/u]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!