Egyre fogy

Egyre fogy

Egyre fogy a szeszélyes furcsa játék,
kábultan nézem, kevés az út előttem.
Nem segít varázslat, sodor a szűk jelen,
kék kottából játszom, más nem érdekel.
Páncélingem, pajzsom leteszem valahol.
Kiköpöm számból a lángot, mely úgy fut,
mint minden délután a fény az éj után.
Görnyedek múlandó semmiség felett.
Méztől csöpögő darazsak, nyüzsgő szavak,
a hang is mélybe hulló, akárcsak a csillag.

“Egyre fogy” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Remek vers, csodás képek, mint mindig.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  2. Érdekes vers, van némi rácsodálkozás, beletörődés és nem kevés túlélés benne.
    Nagyon tetszett, magvas gondolatokat közvetít.
    Szeretettel: Adriana:)(l)(f)

  3. [i][color=#cc3366][b][u]Kedves Ilona ![/u][/b]

    Ez egy különösen nehezen elemezhető versed, de nekem éppen ezért nyerte el a tetszésemet !

    [u]Üdvözöllek !

    [/u]- keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!