Az öszi hajnal

Az őszi hajnal

A szétfoszló párás fellegeken
hajnalban a pirkadat percében,
még csak hold karimát ölelsz ,
míg az ég tavában fáklya fények
tükrös csillogással rengnek ,
s a rozsda színű ősz havából
ölünkbe hullnak ébredések.

Mert nincs nappalunk még
csak a pirkadat érkezett ,
bölcs mosollyal szőke álom
kavarog a fejünk felett ,
s könnyen lebegő léptekkel
körül járom tested
a lengedező szellők felett.

Te mozdulatlan állsz,
békés redőid kisimultak
arany színű árnyad egy hódolat
oly színes pille szárnyakon ,
s ha csókom izét érzed ajkadon
boldogan leszek asszonyod
forró kéjjel megtalálsz.

Mert nekünk szövögetnek
hajnalban ragyogó harmatot ,
s ha könnyen felém hajolsz
hajammal borítom arcod ,
s a szomjas égbolt homlokán
puha szétfoszló jóságok
szállnak a homályos ködben
felszárítva az öröm valóságot.

“Az öszi hajnal” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [color=#6600ff][b][u]Drága Margaréta ![/u][/b]

    Nehezen írható és tartalmú versre vállalkoztál, de szerintem – szépen teljesítettél és nem hagytál ki érzelmeidből semmit, amiben az ősz is nagy szerepet kapott,,,

    [i]Szeretettel és szívesen olvastalak !

    [/i] – keni -[/color]

Szólj hozzá!