A törekvő ember balladája….
Több mint száz éves fábol faragott
Dante szobra állt az íróasztalán,
ahol gondolatai kószáltak egymásután.
Próbálta megérteni az életet ami
sok szenvedést hoz mindenkinek.
Megért háborút,forradalmat,hol a
gyenge meghajolt a hatalmasoknak.
Vértócsában térdelve kereste az Istent,
ki félrenézett mikor a sok hős elvérzett.
Száműzve lett,de nem tört meg,a
remény tartotta benne az életet,hogy
a haza egyszer majd szabad lesz !
Az új világban tátott szájjal állt a sok
csodában,valami rémlett gondolatában,
ahol minden szabad,ha megvan az akarat.
Nem kímélve magát dolgozz szakadatlanul.
Hat nap másoknak dolgozott,a hetedik
nap mint magánvállalkozó ablakokat mosott.
Gyűltek a dollárok,nem gondolt másra,
csak a sok munka végső diadalára.Egyszer
csak egy hang megszólalt magában :
Ember ! hová törekszel,hová ez a nagy
hajsza,magadon kívül nincs senki
ebben a nagy világban ?
Teltek az évek,az ember nagy lett,nagyon
nagy,sok ember volt a szolgálatában.
Kacsalábon forgó kastély a hegytetőn,
ahonnan a kilátás lenyűgözte a szemlélőt.
Autógyárak legszebb modelljei gurultak
egyik évröl a másikra az ő kivánságára.
Megunta az egyedüllétet megtalálta élete
párjának a legszebbet ,akit csak lehetett.
Kivel beutazták a világot,még ott is amit
eddig senki nem látott,csak álmodott.
Családja nem lett,gondolta ha már így
alakult,idős korára csak kettőjüknek élnek.
Neki megvolt mindene amit csak kivánni
lehetett,és kezte unni az életet,kezdte unni
mert nem kivánt egyebet.Egyszerű dolgok
érdekelték,több szépet,örömet látott a szürke
életben mint a hatalmas pazar fényben.
Az idő eljárt felette csak a csend és a
hű szerelme boldogította mindennapi életét.
Nézegette a Dante szobrot,kinek az élete
egészen más irányba fonódott,aki nem
az anyagiaknak élt,szellemi tudása,vágya
vitte felejthetetlenné örökkévaló életét.
Töprengett magában,mit ért el az életben,
azt nézte a másiknak mi van,és hogy
neki még több legyen.Harácsolás volt az
élet amiben se szív,se lélek nincsen.
Ha az Isten addna még egy másik életet,
semmi nem változna,újbol kezdené az
egészet,mert ez az átka az emberiségnek.
Egy mosoly a másik felé többet ér minden
kincsnél.Többre értékeljük az anyagiakat,
mint embertársainkat,talán nem tudjuk,hogy
nem vihetünk magunkal semmit el,úgy
megyünk ahogy jöttünk,meztelen !
Kedves Babu !
Az élet egy göröngyös út amit nehéz kiegyenesíteni amit több,kevesebb sikerrel próbál
mindenki.A cél fennmaradni tisztességben ami nehéz a mai életben mert mindenki kúszik
felfelé taposva a másikat lefelé.
Köszönöm,hogy olvastad.
Szeretettel
Tibor
Kedves Tibor.
Gratulálok nagyon szépen kifejtett " életszimfóniádhoz"
Forog a világ és mi benne tapossuk a kerekeket.
Remek alkotásodhoz öszinte tiszteletem. Nehéz ,komoly vers !!
Szeretettel üdvözöllek….Babu:]
Kedves Ildikó !
Ismerek sok milliomost és tudom,hogy nem boldogok,de jobb mint annélkül boldogtalan
lenni.Köszönöm,hogy olvastad versemet
Szeretettel
Tibor
Kedves Keni !
Hogy az elején kezdjem,nem tudom miért gondolod,hogy magamrol írtam ? Holott egy
szóval sincs az említve.Amin sokat gondolkodtam,hogy állítsam be.
A másik a reinkarnáció amiben nagyon régen hiszek és tudom minden szó igaz amit-e felöl
írtál.Soha nem tartottam,féltem a haláltol akár csak az Ázsiai népek kik szentül hisznek a reinkanácioban Nem vagyok vallásos (túl sokat láttam) de hiszek benne és tudom,hogy az élete előre megvan írva mindenkinek amire sok példát tudnák mondani.
Köszönöm,hogy olvastad versemet.
Baráti szeretettel
Tibor
Kedves Barnabi !
Ennyi idő után nekem nehéz elbírálni,küszködöm a magyar nyelvvel,elfogadom tanácsodat.
Köszönöm,hogy olvastad
Tibor
Balladának nem nevezném a verset, de ez legyen az én bajom. Inkább olyan retorikai székfoglaló prozavers, peldabeszéd. Maga a gondolatisága igaz, és tetszett is. Gratulálok:b
[color=#6600ff][b][u]Kedves Tibor Barátom ![/u][/b]
Ez egy nagyon bölcsen megírt vers szerteágazó életfoszlányokból összerakva és rámutatva mi a lényeg és mi az ami valójában hasztalan e világban,,,,
Írod, ha még egyszer új életed lehetne !!!!
Lesz Tibor , mert az életünk egy örök körforgás, halálod után csak a tested pusztul el, de a lélekre nem vonatkozik Newtoni törvény a lélek nem alakul át csak átváltozik egy bizonyos létköz után – egy újszülött testbe, és éli újabb inkarnációs életét, annak megfelelően, hogy előző élete milyen feladatokra kényszeríti még, amit eddig nem oldott meg, az új létben bizony azt is meg kell tennie ,,,
[b]Hiszek a reinkarnációban, a világmindenségben és lét /lélek/ örökkévalóságában,,,,
[/b][i]Szeretettel olvastam történetedet – Barátom !!!
[/i]
– keni -[/color]
kedves Viola !
Köszönöm,hogy olvastad a fikció fantáziámat
Szeretettel
Tibor
Kedves Tibor!
Hosszan, bölcsen mesélsz az emberről, akiben én felismertelek Téged.
Azért reméljük, hogy minden életnek van értéke és mert sokat tanultunk belőle.
Szeretettel gratulálok. Viola :]:]:]