Adamecz László
BÁTORÍTÓ
/Mezei István költőnek/
Ha tollad kihullik kezedből,
s a gondolat nem jön szívből,
emlékeid kútja kiapadt,
akkor se gondold életed kiakadt.
Volt éltedben büszke szépség,
hódító, buja vágybeli bőség,
Te még nem vagy utadnak végén,
csodákat írsz,nekünk az élmény.
Hát ne vedd el a reményt tőlünk,
írj, ha kell érte,érted, pörlünk,
kérlek maradj alkotók példája,
mindnyájunk szeretett barátja.
Kedves Rita!
Köszönöm bátorításodat!
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Ilona!
Köszönöm megtisztelő figyelmét kedves bátorítását.
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Keni!
Köszönöm bátorító figyelmedet, barátságodat.
Laci
Szep lett a versed, batorito.
Biztosan orul neki. Tetszenek nekem is az irasai.:)
Szeretettel. Ica
[center][color=#0000cc][b][i][u]Kedves Laci ![/u][/i][/b]
Ez a versed egy kollega íróhoz született,,,,
Szerintem ennél szebbet nem kaphat az, aki még ír !!!
[b]Gratulálok !
[/b]
-keni -[/color][/center]