Fodrok selymében
Az élet egy àlom,
az àlom egy élet.
Melynen legjobb ha könnyeid,
bàtran túléled.
A szíved egy test,
a tested egy szív.
Ha bàrmi bànt téged,
beszélj és hívj.
A csókod a csend,
a csend,az egy csókod.
Bilincsben szívem,
vàr hogy te feloldozd.
A karjaid fonatok,
a fonat,a karjaid.
Mond nékem el,
meséld el àlmaid.
Angyal vagy nekem,s fényem,
fényem vagy,egy angyal.
Ölellek – és csókolom ajkaidat,
ràd vàgyó – suttogó szavakkal.
Vàltakozó képek,
Pillanatoknak örökös rengetegében.
Im felfénylik olykor arcod,
e lét – fodrok selymében.
Tàvol a ködben,
ködben a tàvol.
Elmúlt màr talàn,
e szép – szédítő màmór…
Pitypangok réten,s néhány hajnalka viràg,
vagy kertekben – Màjusi fehér orgonàk.
Szegfű eső hull vissza földobva,e rétre,
bànat könnyei arcokon…
Múltnak néma megemlékezése…
Kisizsàk; 1993. Augusztus 18 – 19. Csütörtök.
Kedves Keni.Köszönöm újfent kedves soraidat.
S bízom benne hogy még sok versemet olvasva írsz rà
nekem véleményeket,mert az nekem mindig fontos marad.
Őszinte tisztelettel,tovàbbi szép vasàrnapot kívânva üdvözöl.
Bakos Attila Péter.
[center][color=#0000cc][b][i][u]Kedves Attila ![/u][/i][/b]
Tőled stílusában kicsit szokatlan, és érdekes versformát választottál, de ebben a formában is csak örök témádnál , – a szerelemnél maradtál,,,,,,
[b]Nekem ez a változatosság is nagyon tetszett ![/b]
– keni -[/color][/center]