Önismeretlen

Önismeretlen

Túl sok vermet ásunk, pincéket, rejteket,
ahol szorgos lelkünk titkokat rejteget –
sós-ízű érzéscsepp eleggyel locsoljuk,
arra várva talán, hogy csitul a szomjuk.

Ám ettől méginkább kívánják a vizet,
és főképpen olyat, mi felszínre vihet –
gejzírként kitörni onnan a mélységből…
milyen szép is volna, töretve a jégtől!

Mert odalenn örök fagyban az ablakok,
deresek a falak, s nincsenek nappalok –
csak sóhajszél fúj be az ázott réseken;
jó erős rejtélyfal – holtbiztos védelem.

Annyi vermet ásunk, pincéket, rejteket,
az összes félelmünk merő egy rettenet –
annyira elbújunk az emberek elől…
önmagunk se' hallunk saját magunk felől.

(2016. október)

“Önismeretlen” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. [b][u]Zsuzsa kedves![/u][/b]
    Nagyon szépen köszönöm becses figyelmedet. Szeretettel. Éva

  2. [b][u]Kedves Laca, Éva, Rzsike, Keni, Babu, Melinda, Tibor és Marinka[/u][/b]!
    Mélyen és őszintén meghatódtam szavaitokon, támogató gondolataitokon. Hálával, köszönettel tartozom figyelmes olvasásaitokért, a méltatásokért. Talán tényleg elfogadhatóan tudtam most átadni néhány (bennem – is – felmerülő) kérdéskört/témát. Szeretettel láttalak benneteket. Éva

  3. Kicsi Lambrozettem!
    Nagy verset írtál, örömömet leltem igazságaiban és gondosan megfogalmazott soraiban, marinka(f)

  4. Kedves Éva!
    Pontosan ilyenek vagyunk, mint ahogy írtad. Jó lenne néha "gejzírként kitörni" és a felszínre jönni, de mi egyre csak ássuk a vermeket. Költői módon fogalmaztad meg a mai ember félelmeit. Gratulálok képeidhez!(f) Melinda

  5. Kedves Éva.
    Szépen kidolgoztad az " Önismeretlen" értelmét.
    Jó volt olvasni és megrágni a szavakat.
    Gratulálok tisztelettel….Babu(f)

  6. [center][color=#0000cc][b][u]Kedves Éva ![/u][/b]

    Nagyon is értem a címet, de én mégis az önismeretről szólnék pár szót, ami a mai világunkban, ahol mi mások számára már szinte semmik se vagyunk, legalább ismerjük meg saját magunkat,,,
    Legyen annyi önismeretünk, hogy tájékozódni tudjunk ebben a zord, és egyre idegenebbé váló környezetünkben, mert ennek hiányában magunknak is egymásnak, is másokkal az egyik konfliktusforrásunk lehet a világon talán egyik talán legfontosabb ismeretnek a birtoklása – lehet csak a megoldás,,,

    [b]Örültem, hogy erről a nagy problémáról ilyen őszintén, tisztán és szépen írtál
    [/b]

    – keni -[/color][/center]

  7. Igazi mélységek, térben és a lélek szintjein.
    Remek a címe 🙂
    /sóhajszél, rejtélyfal – tetszik 🙂

    Szeretettel: Éva

  8. Kedves Éva!

    Hogy ez mekkora vers! Olyan jó az ilyet olvasni!
    Igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Ez a vers egy tiszta tükör, és jó mélyen bele kéne nézni mindenkinek. Gratulálok!

    Üdvözlettel: Laca:)(f)

Szólj hozzá!