Önismeretlen

Önismeretlen

Túl sok vermet ásunk, pincéket, rejteket,
ahol szorgos lelkünk titkokat rejteget –
sós-ízű érzéscsepp eleggyel locsoljuk,
arra várva talán, hogy csitul a szomjuk.

Ám ettől méginkább kívánják a vizet,
és főképpen olyat, mi felszínre vihet –
gejzírként kitörni onnan a mélységből…
milyen szép is volna, töretve a jégtől!

Mert odalenn örök fagyban az ablakok,
deresek a falak, s nincsenek nappalok –
csak sóhajszél fúj be az ázott réseken;
jó erős rejtélyfal – holtbiztos védelem.

Annyi vermet ásunk, pincéket, rejteket,
az összes félelmünk merő egy rettenet –
annyira elbújunk az emberek elől…
önmagunk se' hallunk saját magunk felől.

(2016. október)

“Önismeretlen” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. [b][u]Kedves Laca, Éva, Rzsike, Keni, Babu, Melinda, Tibor és Marinka[/u][/b]!
    Mélyen és őszintén meghatódtam szavaitokon, támogató gondolataitokon. Hálával, köszönettel tartozom figyelmes olvasásaitokért, a méltatásokért. Talán tényleg elfogadhatóan tudtam most átadni néhány (bennem – is – felmerülő) kérdéskört/témát. Szeretettel láttalak benneteket. Éva

  2. Kedves Éva!
    Pontosan ilyenek vagyunk, mint ahogy írtad. Jó lenne néha "gejzírként kitörni" és a felszínre jönni, de mi egyre csak ássuk a vermeket. Költői módon fogalmaztad meg a mai ember félelmeit. Gratulálok képeidhez!(f) Melinda

  3. [center][color=#0000cc][b][u]Kedves Éva ![/u][/b]

    Nagyon is értem a címet, de én mégis az önismeretről szólnék pár szót, ami a mai világunkban, ahol mi mások számára már szinte semmik se vagyunk, legalább ismerjük meg saját magunkat,,,
    Legyen annyi önismeretünk, hogy tájékozódni tudjunk ebben a zord, és egyre idegenebbé váló környezetünkben, mert ennek hiányában magunknak is egymásnak, is másokkal az egyik konfliktusforrásunk lehet a világon talán egyik talán legfontosabb ismeretnek a birtoklása – lehet csak a megoldás,,,

    [b]Örültem, hogy erről a nagy problémáról ilyen őszintén, tisztán és szépen írtál
    [/b]

    – keni -[/color][/center]

  4. Igazi mélységek, térben és a lélek szintjein.
    Remek a címe 🙂
    /sóhajszél, rejtélyfal – tetszik 🙂

    Szeretettel: Éva

  5. Kedves Éva!

    Hogy ez mekkora vers! Olyan jó az ilyet olvasni!
    Igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Ez a vers egy tiszta tükör, és jó mélyen bele kéne nézni mindenkinek. Gratulálok!

    Üdvözlettel: Laca:)(f)

Szólj hozzá!