Így kezdődött

Így kezdődött

Rangos elkényeztetett hölgy
Éli boldog életét,
Nem gondolja, hogy egykor majd,
Benyújtják fizetségét!
Ami szem-szájnak ingere,
Szerető férj, gyerekek,
Válogathattak a jóban,
Velük volt a szeretet.

Tengeri utazás után,
Jött fájdalmas betegség,
Orvoshoz kellett fordulni,
Hisz nem volt már egészség!
Fájdalmat nem tudott tűrni,
Ópium lett a gyógyír,
Rászokott a szervezete,
A lélek is belesír!

Lejtőn megállni nem lehet,
Tönkrement az életük,
Pokolba vitte morfium,
Legszentebb törekvésük!
Megszokása éhségével,
Távozott más világba!
Zokogva kér fecskendezést,
De ez úttal hiába!

Szenvedő kiáltozása
Elvész a szférák között,
Földi boldogságát adta,
S a halálba költözött!
Öngyilkosság legnagyobb bűn!
Nyugtot hiába keres,
Hosszú időnek kell telni,
Míg megbocsátható lesz!

Itt a Földön egy a dolgunk,
Törekedjünk a jóra!
Isten útján járva mindig,
Ne kerüljünk pokolra!

Budapest, 2017. február 18.

“Így kezdődött” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Jó volt hozzád bekukkantani megint. [img]http://holnapmagazin.hu/images/smiley/in_love.png[/img]

  2. Drága Rózsa és Terézke!
    Köszönöm szépen kedves szavaitokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  3. Kedves Viola!
    A kezdet csodálatos volt…"Szerető férj.gyerekek….!Velük volt a szeretet "
    Szomorú szívvel olvastam!
    Együtt érző szeretettel: Teri

  4. "Itt a Földön egy a dolgunk,
    Törekedjünk a jóra!
    Isten útján járva mindig,
    Ne kerüljünk pokolra!"
    Drága Viola!
    Tanulságos vers remek befejezéssel.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!