ŐSZBE HAJLÓ FEJEM

ŐSZBE HAJLÓ FEJEM…

Őszbe hajló fejem
lágy öledbe hajtom
Eres, fáradt kezed,
két kezembe tartom
Rám tapadó szemedben
ragyog örök szerelem
Úgy érzem, nincs tovább,
ha egyszer elengedem
Gyérülő, hó-hajad
oly szelíd, és ártatlan
Ha tekintetem kerülöd
rájövök, tán baj van
Az együtt töltött évek
olyan közel hoztak
Minden közös percet
belém olvasztottak
Tudom, hogy min nevetsz,
s mitől csügged a szád
Ha nem hívsz is megérzem
mikor fussak hozzád
Ha szívből ölelünk
a bánat majd elszalad
Bár nap mint nap öregszünk
a szeretet megmarad.

Eger,2016. november 16.

“ŐSZBE HAJLÓ FEJEM” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm mindhármatoknak az értékes hozzászólást. Örömmel töltött el. Rózsa

  2. [center][color=#cc0000][b][u][i]Drága Rózsa ![/i][/u][/b]

    Akaratlanul is ez vers jutott eszembe olvasásod közben;

    *Már vénölő kezemmel
    fogom meg a kezedet
    már vénülő szememmel
    őrizem a szemedet,,,,,*

    Nagy boldogság lehet így két embernek együtt szeretetben, és mély összetartozásban így megöregedni,,,

    Ami a versed tartamát és megfogalmazását illeti csakis ez jöhetett le lelki és gondolatvilágodból, és még mennyi minden gondolatunkban, akik ezt olvassák, hogy milyen lehetett az életetek és, hogy csak így szabadna minden szerető párnak egymást ölelni, és egymásra tekinteni- egymás őszülő fejére,,,

    [b]Nagyon nagy szeretettel,,

    [/b]- keni -[/color][/center]

  3. Olybá tűnik versed, mint egy kiolvasó,
    aminek a végén megmarad a lényeg.

    Szeretettel gratulálok, kedves Rózsa!
    BOLDOG SZÜLINAPOT! Majd-el felejtettem!:(
    Ildikó(f)(l)

  4. Kedves Rózsa!
    A versed nagyon komoly mondandóval szól hozzánk….
    miszerint a szeretet nem "korhoz kötött"
    Szeretettel olvastam a versedet: Teri

Szólj hozzá!