Mint fenn a csillagok
Anyám mély szemében annyi bú lapul,
de ő a bánatát tűri szótlanul.
Nem panaszkodik, csak néz az ég felé,
ha jő a fájdalom, s kést hasít belé.
Fáradt, vén kezében régi biblia –
tudja, hogy imádja őt az Úr fia.
Fentre vágyik már, hol ír, az irgalom –
de meddig kell reá várni még vajon?
Anyám szép szemére fátylat vont a kor –
vásott, szürke függöny, ázott krétapor!
Ám ha rám tekint, egy percre felragyog,
(és) százszor fényesebb, mint fenn a csillagok!
Köszönöm, drága Keni. Nagy ölelésem. Szeretettel:Zsike 🙂
[center][color=#cc0000][b][i][u]Drága Hzsike ![/u][/i][/b]
Fájdalmasan különös a versed, de ha ilyen az élet csak így írhatunk a történtekről mi is és arról a szomorú képről, ami szemünk előtt – jó ideig megmard…
[b]
*Csak a jók mennek el…*[/b]
[i]Sok szeretettel ![/i]
– keni -[/color][/center]