A vándor

A vándor

A háborgó tenger lelkét szeretted,
Hullámok útját szemeddel követted.
Gyönyörködtél szélfútta vitorlákban,
Jót heverésztél mohos sziklaágyban.

Más szépség után soha nem futottál,
Szülőhazádba mindig visszavágytál.
Nem bűvölt eléggé erdő, madárdal,
Sem a pipacsos rét, rőt, vörös hajjal.

Álmodban mindig a bójákig úsztál,
Otthon lenni itthon – csak megpróbáltál.
Karácsony jön, Vándor szeme könnyes,
Kóbor lelke emlékektől fényes.

“A vándor” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Mert két hazája van Vándoromnak, kedves Zsuzsa. Innen odavágyik, onnan idevágyik.
    De az igazi otthona nem itt van.
    Mert az otthont a szerető család jelenti.
    Köszönöm, hogy elolvastad.

  2. Drága Pilla!
    Nem láttam decemberben feltöltött versedet. Itt kívánok Boldog Ünnepet!
    [img]http://static.femina.hu/karacsony/karacsonyfas_hatterkepek/teli_szines_fa_kicsi.jpg[/img]

  3. kedves Zsófia, köszönöm a hozzászólásodat. Akiről írtam itt él, de folyton hazavágyik. Viszont, amikor néha hazalátogathat, alig várja, hogy visszatérjen ide. 🙂

  4. Elgondolkodtató, talányos a versed, kedves pilla. A vágyaink sokszor elérhetetlenek, de jó álmodozni róla. Sok szép emléket tarthat még a TE vándorod a tarsolyába és ha majd mesél róla nekünk, elapadhat a könnye.
    Szeretettel grat. Zsófia.

  5. [center][color=#cc0000][b][i][u]Kedves Pilla [/u][/i][/b]

    Te mindig nagyon szép verseket írsz,,,
    Nekem ez is líraian – meghatóra sikerült,,,

    [u]Fájó, – de mégis szívesen olvastam el,,,[/u]

    [i]Szeretve !
    [/i][/color][/center]
    – keni –

Szólj hozzá!