Balatonon

Balatonon

Hullámok hátán tarajos hab zokog.
Katamarán indul a fonyódi mólón.
Pici csomóba gyűri a szem a hegyet,
látóhatár kékségéből elérhetetlen.
Szőlőlevéltől zöldül a Badacsony,
tüdejében jófajta kéknyelű pezseg.
Messze, hallik valami bús harmonika.
Ring a tó vizén elázott kifli darab.
Kisajátított világom marad a Balaton,
csak egy napra, csak egy pillanatra,
osztozni nem vágyom. Egyedül vagyok
a parton, kavics csörren, fény a vízen,
gyönyörköröket ír le a hullám.
A szívem súlyos terhe rendezetlen,
csendben sír, vagy vadul énekel,
lángra gyúl, veszélyes vizeken evez,
bevallhatatlanul mégis szeret.
Kíméletlen a sodrás, a jelen, emlékek
közé temet az ostromló múlt.
Azokra gondolok kiket valaha szerettem.
Elmémbe fészkel a rég volt szerelem.
Itt a parton, a padon jó volt,
de már indul a hajó, itt hagyom,
engedem, hogy könnyezzen a csend.