Merészen

Merészen

Bár szívem panasza zord ,
csak visszhangzik ami volt
a koldus háborúmnak kezdete
dallal,tánccal zörgette
ablakát a kudarc élet halála
között, magánynak talánya
vijjogott felettem
mit nem feledtem,
s diadalt arattam csókkal,
s két ember keringős harca
összecsuklott magába zárva
a párosság csendjét.

Új szerelem rövid keringője,
tétovázik eléje- feléje,
a hátramaradt emlék ébrenlétén
kemény harcok bűvöletén
dúdolja zenéjét ,fittyet hányva
éretlen érzékek leheletére
ami csak ma született,
lazán ,csökönyösen
szomjas vad őrülettel.

Semmi sem örök,tested körül
egy mozdulat is elég
körbefogni tekinteted ,
s édes sóhajok röpködnek felettem
már semmit sem rejthetsz előlem
csak szemed kékjét
és ajkadnak édes izét,
forró lánggal körbemetszve,
mit ellopok mindörökre,
míg rezzen bőröm ajkad alatt
kifosztott testem leheletével .

“Merészen” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ízlésesen erotikus, és szolid köntösben megjelenített szerelmes gondolatok. Nagyon tetszett a versed. Gratulálok szeretettel:)

  2. [center][color=#cc0000][b][i][u]Drága Margaréta ![/u][/i][/b]

    Megint egy szép – idilli és testbe és húsba vágó történetben írtad meg versedet, mely megint elvarázsolt bár az eleje nem annak indult, de a végére kitűnő lett itt minden,,,

    [i]Sok szeretettel !
    [/i]
    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!