ÖREGEDÉS

ÖREGEDÉS

Ez a nap is, mint a többi,
Hajam nem fog újra nőni;
Belül szőr borítja füled,
Porcból nem lesz új ízület,
S két lépés közt nő a szünet.

Múlt az idő, öreg vagyok,
A zárt kapun kopogtatok,
Talán rajta beengednek,
Hisz a dallam egyre messzebb,
Látomása nincs már szemnek.

Mit gyűjtöttem, azt elviszem,
Többre nem telt, én úgy hiszem,
A sok csoda, az élmények,
Mit velem együtt átéltek,
Kik kérték, s kapták a szépet.

Voltam, ami voltam,
Vagyok, ami vagyok,
Újra leszek, ami voltam,
Élve is meg holtan
Mindig ugyanaz maradok.

“ÖREGEDÉS” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!