Mérlegeltem, mit elértem, majd
következett, mi rajtam túltett –
révedésem meddő kaland; nincs,
mi feldobna, unszolna újfent.
Koloncok sátoroznak bennem,
…mihasznák és kevésbé azok –
az értelmetlen olykor roncsol,
bár én nélküle is kész vagyok.
Egóm (kifeküdt bajmatraccal)
minden nap távolabb költözik…
a lényeg, hogy tőlem messzire
jár, mustrálja a Hold köldökit.
Feszül a húr, égnek a gyertyák,
végletek csonkja ím, összeér –
pattan a szál és pislog a láng…
de Sors-mosott énem lelke: él.
Bízik abban, hogy békét lelhet
csatát viselt, álszent tanokkal;
aztán zűrös porondon szundít,
… életzsíros füle nagyothall.
Majd felrázza a közlés vágya,
keresve, az „enyém” fontos-e?
Hiszen annyi, annyi a művész!
Poéták gyorsmázsája nyom le.
Ha szabad, kérem, én maradnék.
Van itt elég hely, bő ez a Föld –
az Ég pedig fenn oly türelmes,
… reggelre másnappal újratölt.
(2013.11.09./2016. november – átdolgozás)
[b][u]Kedves Babu![/u][/b]
Kicsit megkésve, de szeretettel köszönöm olvasásod, tetszésed. Üdv.Éva
Kedves Éva.
Szépséges soraidhoz szeretettel gratulálok.
Tisztelettel…..Babu(f)
Köszönöm,[b][u] Icum drága.[/u][/b] Én meg mindig nagyon örülök, ha eljössz. Ha csendben maradsz, akkor is. 🙂 Ölellek. Éva
Maradj is drága Évám, nekem minden mondandód fontos, ha nem is vagyok jelen hozzászólással valamennyi alkotásodnál.:)
Remek, jó mindig Nálad. Öleléseim: Icu