A bók

A bók

Szertelen életnek a kegyetlen percei,
mikor úgy érzed, egyedül vagy
sóhajok, mik keringtek itt-ott körülötted,
téblábolva, lassan lemaradnak,
forgatod fejedet kapkodva
gyenge fuvallat csapja arcodat,
legyintesz gyengén, legyőzötten
valamikor hercegnéként imádtak

s ha kérkedsz szerelmed vad lángjával,
volt és nincs uralmad teremtője
lenézően emeli kalapját előtted,
és furcsán elviseli tekinteted,
percek illúziója leng feletted,
bár még sorakoznak bársonyos illatok,
tested összehúzódik vérszegényen,
és bólintasz a megemelt kalapnak,

de áramlik feléd a mámor nyugtalan,
sejtelmesen kitárja vérző kapuját,
a volt és nincs megszokottá válik,
meghajolt fejeden simul egy lombos ág,
kísért kegyetlen a múltnak ábrándja,
szíved vérzik, talán utoljára,
senki sem hordja szívében kalapját,
de szenvtelenül lengeti utolsó bókját.

“A bók” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága pilla.
    Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
    A hercegnövel kapcsolatban csak annyit,hogy több helyesirási javitóba is bevittem és
    mind hercegné-re javitotta ki. Én is elcsodálkoztam !
    Kedves vagy ,hogy megkérdezted de nekem is nagy dilémam volt .
    Szeretettel ….Babu

  2. de áramlik feléd a mámor nyugtalan,
    sejtelmesen kitárja vérző kapuját,
    a volt és nincs megszokottá válik,
    meghajolt fejeden simul egy lombos ág,
    kísért kegyetlen a múltnak ábrándja,
    szíved vérzik, talán utoljára,
    senki sem hordja szívében kalapját,
    de szenvtelenül lengeti utolsó bókját.

    Magukkal ragadtak soraid.(l)

Szólj hozzá!