Ébrenlét

Ébrenlét

Hajnalpír ébred, illanó varázs,
a déli napsugár az útitárs,
hűség csókját repíti én felém,
vakít a holdfény éjnek éjjelén.

Sugárzó égen égő csillaghárs,
mi történik most hűtlenség, csalás,
vagy álomországnak csengő erén
életre kel színes tündérmesém?

Maradjunk annál, egy bátor vitéz
nagy tettet visz majd végbe, ennyi, kész;
eljött az óra, önmagába néz.

Szörnyét legyőzve éli életét,
jó párszor elbukott, ez volt a tét:
álljon fel mindig, mert övé a lét.

“Ébrenlét” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Szabolcs!
    Lehet furán hangzik, de én magamra vettem -e versed!
    Szeretettel és köszönettel:
    ildikó:)(f)

  2. Kedves Babu, Viola és Keni!
    Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy olvastatok!
    Gyönyörű hétvégét kívánok!
    Szeretettel: Szabolcs

  3. [i][color=#0000ff][b][u]Kedves Szabolcs ![/u][/b]

    Nagyon szép páros és váltórímes szonettedet igencsak megcsodáltam, mert mindemellett komoly lírai képekben is fogalmaztad meg a mondanivalót !!!

    [u]Örömömre olvastalak, mert élményt nyújtottál ,,,,

    [/u][b]üdvözöllek !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

  4. KEDVES SZABOLCS!
    Szívesen olvastam szép szonettedet.
    Szeretettel: Viola :]

  5. Kedves Szabolcs.
    Szépséges soraidhoz tisztelettel gratulálok.
    Ahogy olvastam azonnal ráismertem stilusodra.
    Öszinte tiszteletem…..Babu(l)

Szólj hozzá!