Utolsó tánc

Utolsó tánc

Vérfoltok festik a párizsi utcákat,
Szajna vize messzire sodorja a
fehér rózsa szirmokat.
Fiatal életek vérével festettek,
feketén folynak ott a könnyek.
Ember, ember vérét
gyászkönnyel öleli meg.
A szél messzire viszi
a szív jajongó, sajgó kiáltását,
Anyát,gyermeket sirat a nagyvilág.
Boldogan daloltál, te fiú, s te lány
a zene a dal átkarolt, de te bele haltál.
Utolsó tánc, boldog mámoros pillanat,
a zene megszakadt, dobszó helyett
jött a golyó záporozta véres pillanat.
Utolsót dobbant a szív, s az öldöklő meg
haladt, vérbe forgó szeme Párizsra tapadt.

Kondoros 2015 november 18

“Utolsó tánc” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Rzsike!
    Nagyon, nagyon sajnálatos ami Párizsban történt!:(
    De ürülök hogy jártatok ott ,- mint én is, nagyon-nagyon régen, a régi szép béke időkben.
    Szeretettel:
    Ildikó(l)

  2. ILDIKÓ,igen drámai volt részemről is,ahogy megírtam.A története az,hogy Réka unokámmal járhattam Párizs utcáin egy nyáron.Így szinte bőrömön éreztem a gyászt.Mi láttuk a békés Párizst,mi kacagtunk a csodás városban,mások meg belehaltak egy őrült,vagy több ámokfutásában.(f)

  3. Drámai megfogalmazása ez a vers drámai pillanatoknak, perceknek, óráknak.

    Gratulálok, kedves Rzsike!
    Szeretettel:
    ildikó(f)(f)

  4. Kedves Rzsike!

    Ezt gyönyörűen megverselted.
    'Utolsót dobbant a szív, s az öldöklő meg
    haladt, vérbe forgó szeme Párizsra tapadt'

    Gratulálok szeretettel: Icu(l)

  5. [i][color=#0000ff][b][u]Drága Rzsike ![/u][/b]

    Amióta világ a világ, valamely nép mindig az uralkodókkal szemben áll és aki szembe áll az olyan ember – mégis egymást taposva ölik halomra véresen, és ez így lesz, míg végre béke nem lesz, de 7 milliárd ember már alig bír magával, és félő, mint már látszik is egy újabb vándorlás, felosztás, megosztás elvegyülés és ennek nem látni a végeredményét,,

    [u]Szegény gyerekeink, unokáink és így tovább,,,,,,.
    [/u]
    [b]Gratulálok versedhez !

    [/b]- keni -[/color][/i]

  6. Kedves György.
    Nagy igazságot írsz.
    Oly keveset értünk meg a "a rangokért " ölők igazi harcaiból,hogy képesek vagyunk magunkat is feláldozni,pedig nem rólunk szól a nóta.
    A hatalmasok hatalmas háborúja.
    Ott fenn a csúcsokon,de,… a mi vérünk folyik az utcákon .
    Köszönöm hozzászólásod.Rzsike

Szólj hozzá!