Légbe szökött sóhaj

Légbe szökött sóhaj

Vágytam rád, de túl messze elsodródtam,
váltott szárnyon szárnyaszegetten lógtam,
tépett álmom lángszigonyokra szórtam.
Jó sose voltam.
Jó sose voltam ?

Szállt a mámor záporozott az óhaj
hányszor táncolt, légbe szökött a sóhaj,
már csak játszott, míg figyelemmel óvtam.
Rossz sose voltam.
Rossz sose voltam ?

“Légbe szökött sóhaj” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ildikó, örömmel láttalak itt is, köszönöm olvasásod, véleményed.

    Szép napot!

    Joli:)

  2. Igazán remek ez a vers, kedves Joli!
    Szeretettel gratulálok:
    Ildikó(f)(f)

  3. Kedves Keni, köszönöm soraidat.

    Minden ember élete egy hullámvasút………, de ezt, azt hiszem nem kell taglalnom!

    Szép napot!

    Joli:)

  4. Kedves Zina, köszönöm szépen hozzászólásod.

    Az életben mindig jelen van a kettősség, mindig két lehetőséget ajánl, minimum azt, hogy igen vagy nem, a döntés pedig a miénk. Az ítélkezőktől mentsen meg az Isten!

    Szép napot!

    Joli:)

  5. "Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
    Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." – József Attilát idézted meg bennem verseddel; pedig úgy gondolom, nincs csak jó vagy csak rossz, csak helyes vagy helytelen döntés az adott pillanatban. Köszönöm, hogy veled sóhajtozhattam itt. :))

  6. [i][color=#0000ff][b]Kedves Joli ![/b]

    Ezek nagyon szép, de szerintem szomorú gondolatok ihlették e versedet,,,

    [b]Szeretve !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!