HOL A KIÚT?

HOL A KIÚT?

A vállrázkódást visszafojtom,
Míg valóság fejemre pisál;
Gyilkolni, lenne elég okom,
A mellkasom bosszút zihál.

Utolsót vonaglik sorvégeken rím,
Szabadon költhetnék, de nekem ez kín.

Mozart, Beethoven már halott.

Da
Ra
Bok
Ra
Tör
Öm
Ezt
A
Dal
Lam
Ot!

A ritmus egy részeg szürkebarát;
Sorban a számolatlan szótagok analfabéták,
S a gondolat töredékben ismétli magát.

A kisagy ura káosz,
Nem tudja jobbom, mit csinál balom!
A csomó nem oldódik; hol a fonal vége, meghúzom?!
És zárt osztályon homlokom
Véres foltot hagy a falon!
A labirintus végén
Rám vár Minótauroszom. –
Hah! Kardot kézbe! Kardot kézbe! –
Leroskadok jajve-székbe.
Egyedül maradtam,
Mert az ember nem felejt,
Csak tovább él
Saját világában, és mesél,
Mást kirekesztve,
De valahol mégis elrejtve
Bennem lüktet ritmusom.

Talán nem a jövő a kiút,
Hanem a múlt;
Nem amit megtanul,
Hanem amit megtanult.

Lassan rendeződnek a sorok,
A rímek egymáshoz simulnak;
Talán megérted most az okot,
Miért e romboló indulat.

Testem, nyelvem reá mozog,
– A fecsegés mindig untat –
És sorok végein lyukat
Ismét rímekkel foltozok.

Ha beheged szög helye,
Egyet jelent zaj és csend,
Valóság és a mese
Egybeolvad, egybecseng.

Egyszer már voltam, egyszer nem;
Majd megint leszek, és megint nem.

“HOL A KIÚT?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Bár nem tudom, mi másban, Prof. Dr. a versírásban, ez a Bardosi Attila!
    Gratulácionizmus!
    Mert felébresztette játékos kedvemet!(f)
    Ildikó

  2. [i][color=#0000ff][b][u]Kedves Attila ![/u][/b]

    Végül is szándékod szerint ez vers kötött formában gazdag rímekkel tarkítva lett megírva,,,
    Sok bölcs dolgokat találni benne, fanyar humort , groteszket, önkigúgyolást, és más egyéb más anatómiai részeket…
    Szerintem ez a versed teljesen expresszionista stílusban íródott, hogy kiszakadj a hétköznapiság terhei alól,,,,

    [b]Üdvözöllek !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!