Pipacs szerelem /képről vers
De gyönyörű a táj! Ragyog a napsugár!
Azúr-szín kék égen bárányfelhők úsznak,
és a lenge széllel vígan táncot ropnak.
Állok reszketően, virággal kezemben.
Hajam fújja a szél. Emléked őrizem.
Zöld, pipacsos mezőn, harmatos fű rezzen.
Nem jössz! Alkony van! Szomorú a lelkem.
Lenge ruhámba sok idő ez énnekem!
Színes, tarka lepke, s madár arra röppen.
Zöld rét ruháját virággal hímezte ki a nyár,
Egy lány a pipacsok között, szerelmére vár!
Szomorú arca felderül, ha nem lesz egyedül.
Aranyos, nagyon!
Hej, az a lány!
Szeretettel:
Ildikó(f)
Kedves Ica!
Köszönöm,hogy tetszett a versem!
Szeretettel:Margit(f)(l)
Kedves Keni!
Köszönöm gratulációdat és,hogy nálam jártál.
Szeretettel:Margit(f):)
Aranyos kép!(f)lehetett, kedves verset írtál drága(f) Margitka!
Szeretettel: Ica
[i][color=#0000ff][b][u]Kedves Margit ![/u][/b]
*Szomorú arca felderül, ha nem lesz egyedül.* – biztosan így lesz,,,
Versed egy szép csendélet lett tele színekkel,,,
[b]Gratulálok !
[/b]
– keni -[/color][/i]