Sistergő Föld

Sistergő Föld

Füstölög az ég ,sistereg
a Föld,forgó homály minden
s kavarognak csendben
bolyongó lelkek hittel ,
megtelve az élet nehezétől
bűnbe esve vagy bűntelen
vergődnek egy helyben.

Mert minden árnyék és szín,
körülvesz megmeredve ,
s éber érzékeid ösztönösen
simogatják megtört szíved,
s nyirkos ereidben meg zúg
hullámosan áttetsző élményed
feszülten, társadat keresve.

Oly egyedül vagy a tömegben
elmédben sorokban rakodnak
egymást váltakozó sorsok csendje
s keskeny szemedben félelem
tükröződik , szorongó türelmed
csak roppant riadalom jelképe
mert mindig egyedül leszel ,
fojtogató rettenetben alázatosan.

“Sistergő Föld” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága keni .
    Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat.
    Van valami igazad ,de most már valahogy igy jött össze.
    Szeretettel kivánok egy szép estét . Babu

  2. [i][color=#0000ff][b][u]Kedves Margaréta ![/u][/b]

    Ezt a versedet biztosan mély elkeseredésedben írhattad, és sajnos nem is sikerült olyan kifejezően megírnod, mint ahogy az Tőled a megszokott,,,,

    A vége felé tisztulni kezd a kép és a sistergő föld az utolsó sorokban értelmet is kap,,,,

    [b]Azért én Téged mindig szeretettel olvasgatlak,,,[/b]

    -keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!