LES ADIEUX

I A búcsú: Adagio – Allegro

Úgy gondoltam, ez velem nem történhet;
ez csak tréfa, csak egy röpke szeszély.
Ajtó csattan, mint koporsófedél,
rozsdás csikorgása fűt-fát ígér;
hazudsz, mint megcsalt múzsának költészet.

Szemem választ rajta hiába keres;
mint élve temetett kaparása,
szálkás rovátkákat váj a fába.
Tudom, ami tegnap volt, az más ma,
a csend egyben végtelen és végleges.

Durva szavam csak színjáték, ócsárol;
tehetném, de nem tartalak vissza.
Míg fövényen fű nyomod beissza,
föltépem az ajtót, tárva-nyitva,
de küszöbön csak üresség téblábol.

Ajtórésbe szorult édes illatod
szétbomlik, mint a hasadó atom.
Foszló fátyolként súrolja arcom,
de ajtó szárnyát szagodra csapom;
nyomát emlékezni agyamba marod.

Távolodó koppanás lépcsők fokán –
mint a szögek koporsó falába –
fülbe hasít, s légterem lezárja.
Hangom elmerül rögök zajába,
így kelek útra Orfeusz nyomdokán.

II A távollét: Andante espressivo

Kezeim, lábaim mozognak, élnek,
de az éltető erő hiányzik.
Szememben félelmet szül a pánik,
tapintom, de nem látom, ki áll itt,
kinek a testére, lelkére lépek.

Sorok kígyója lángoló végtelen,
ismert arcokat keresek s lelek.
Itt apám, amott a szomszéd gyerek;
a kígyó egyre kúszik, tekereg,
s üstben méregként fortyog az értelem.

Már nincs senki, aki megváltást adna,
a bolyongás már rég céljavesztett.
Már nincs, ki vezet ezret s ezreket,
Hádész trónja pókhálóval lepett;
már nincs senki, ki megváltást akarna.

Sorvégen riadt, ismerős tekintet
rámmered, könyörög – fogd meg kezem!
Mit keresek, szemében nem lelem,
csillogása fakó és lelketlen,
hisz rajtam, mint levegőn áttekintett.

Az igézet kristályát összetöröm,
csonkolt fénye pírt sebez arcomra.
Mosollyal felelek fájdalomra,
hiszen nem szorulok már álmokra,
mert házam küszöbén rám vár az öröm.

III A viszontlátás: Vivacissimamente

Emléked fejemből
kiűzni nem tudom,
illatod atomja
tapad az agyamon,
öleltem, szerettem,
kövéret, soványat,
ígértem hűséget
fűnek is meg fának,

de hangod a fülemben ott csengett.

Százszor is lehoztam
az égről a holdat,
kiástam gyökeret,
sírokat halottnak,
játszottam szerepet,
szeretőt, gonoszat,
Cyranót, trubadúrt,
restelve koromat,

de dalolni, csak rólad lehetett.

Visszeres lábammal
topogtam egy helyben,
mérföldes lépésben
átkeltem hegyeken,
hangtalan átkokkal
világom sújtottam,
vitáztam érveken
őszintén, nyitottan,

de hallani, szavad mást nem enged.

Megkopott ajtómon
ki kopog, ki köszön?
Meggörbült anyóka,
ki áll a küszöbön!
Csoszogok feléje,
hogy ráncát simítsam,
hogy kérdezzem – miért? –
szemtől szembe, nyíltan,

de nyelvem beszélni elfelejtett.

Ott áll az ajtóban,
kit egyszer szerettem,
cipeltem vállamon
önként, mint keresztem,
képzeltem kurvának,
képzeltem angyalnak,
alkalmak ölelték,
csókolták száz ajkak,

de ő visszatérő dallam nekem.

Izgulok, mint kamasz
az első csók előtt,
ugaros agyamban
a gaz mindent benőtt,
de van benne talán
még annyi tápanyag,
hogy újra csírázhat
e kiszáradt fűmag,

de ápolni, elfáradt már kezem.

Az öregség kicsúfol,
csúnya lett és lettem;
Nemet mondani lesz-e
valaha is merszem?

“LES ADIEUX” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. KÖSZÖNÖM MINDAZOKNAK , AKIK A FÁRADSÁGOT VETTÉK MAGUKNAK ÉS A SZAVAK MÖGÉ TEKINTETTEK. BELÁTOM, NEM KÖNNYÜ, DE TALÁN MEGÉRTE, ÉS EGY-KÉT GONDOLAT ISMERÖSNEK TÜNT.

    ÜDVÖZLETTEL

    ATTILA

  2. Fantasztikus erejű költemény a szó igaz értelmében. Felrázó és megrázó mintázata egy
    sokat megért életnek zenei tételekkel is fokozva az emocionális hatást. Tisztelettel gratulálok, marinka(f)

  3. [center][color=#990066][b][u]Kedves Attila ![/u][/b]

    Ez az a vers amelyet többször is el kell olvasni ahhoz, hogy egyszer végre leessen, mert a mondanivaló és szerkezet olyan szinkronban van, hogy mégis zavarni tudják egymást,,,
    Minden fejezet egy más stílust képvisel de gondolati fonal végig egy marad,,
    Talán az utolsó rész, ami már az olvasódnak populárisabb, könnyedeb, de szerintem a vers végig expresszionista marad, amikor a költő elmondja saját belső gondolatit a külvilág felé,,,

    [b]Még elolvasom párszor, hogy ezt – azt még tisztázzak,,,[/b]

    [u]Üdvözlettel !
    [/u]
    – keni -[/color][/center]

  4. HŰHA KEDVES ATTILA!
    Nem könnyű se olvasni, se megérteni, bár világos a mondanivaló. Hosszan kell időzni benne.
    Szeretettel gratulálok: Viola:]

Szólj hozzá!