Meghalva megszületni

Meghalva megszületni

Idő adj más sorsot nekem,
mindegy, mi lesz az ára,
hiszen a lét kútfője vagy
és a halál királya.

Vedd vissza örök életem,
csillagtüzét szememnek,
s pár percét add cserébe csak
a földi szerelemnek.

Káoszból jöttem, hagyd,
hogy abba visszamenjek.
A csend hozott világra, s én
szomjazom a csendet.

Miért irigyled végzetét
a véges embereknek ?
Születnek és lehullanak,
s új emberek születnek.

Egyszer hozzájuk jó a sors,
máskor megint kegyetlen.
Számunkra nincs Idő, se Tér,
s a halál ismeretlen.

Meghal mind, ami születik
örök tegnap ölében.
Itt, ha kilobban egy napunk,
másik nap gyúl az égen.

Mert a halandó arra lesz,
hogy a halálba essék.
Világra is meghalni jő,
s meghal, hogy megszülessék.

“Meghalva megszületni” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nagyon jó vers, igazán tetszett…a témád nagyon nagy igazság, csak nem mindenki mer vele szembenézni. Jó, hogy megírtad, élmény volt az olvasása. Rózsa

  2. [i][color=#cc0000][u]Kedves Csaba ![/u]

    Versedben komoly filozófiai kérdéseket csűrsz és csavarsz, de a kéréseidre Te adod meg a feleletet is az örök körforgásban, már ami a lelket illeti;

    *s meghal, hogy megszülessék.*

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!