Meghalva megszületni
Idő adj más sorsot nekem,
mindegy, mi lesz az ára,
hiszen a lét kútfője vagy
és a halál királya.
Vedd vissza örök életem,
csillagtüzét szememnek,
s pár percét add cserébe csak
a földi szerelemnek.
Káoszból jöttem, hagyd,
hogy abba visszamenjek.
A csend hozott világra, s én
szomjazom a csendet.
Miért irigyled végzetét
a véges embereknek ?
Születnek és lehullanak,
s új emberek születnek.
Egyszer hozzájuk jó a sors,
máskor megint kegyetlen.
Számunkra nincs Idő, se Tér,
s a halál ismeretlen.
Meghal mind, ami születik
örök tegnap ölében.
Itt, ha kilobban egy napunk,
másik nap gyúl az égen.
Mert a halandó arra lesz,
hogy a halálba essék.
Világra is meghalni jő,
s meghal, hogy megszülessék.
Nagyon jó vers, igazán tetszett…a témád nagyon nagy igazság, csak nem mindenki mer vele szembenézni. Jó, hogy megírtad, élmény volt az olvasása. Rózsa
[i][color=#cc0000][u]Kedves Csaba ![/u]
Versedben komoly filozófiai kérdéseket csűrsz és csavarsz, de a kéréseidre Te adod meg a feleletet is az örök körforgásban, már ami a lelket illeti;
*s meghal, hogy megszülessék.*
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/i]