Szerelmek parkjában /Képvers/
Volt egy mesébe illő, szerelmek parkja.
Hatalmas zöld fák, és díszes bokrok rajta.
A régi híd alatt folyt annak kis patakja.
Mellette a padon ültük, múltra gondolva.
Nem rejthetett el a csillogó káprázat!
Egy pillanat, és itt volt az álom varázslat.
Lényed volt, de tovatűnt a szirteken.
Fényed tündökölt, és elszállt fénytelen.
Vágy szárnyán reszketett a tükrös vízcsepp.
Szerelem patakjában volt a legszebb!
Csillogó, díszösvényen lángolt a parázs.
Dalolt, cirógatott a szívdobbanás!
Ringott az alkony, szivárvány lüktetett.
Bársonyos ég virágesőt ültetett.
Szív remegett. Eltűnt álomragyogás!
Suhanó életem veled, régen, volt csodás!
Ezüst fényben lebegett a múlt, szép kép!
Semmibe hullott most! Lett az üresség!
Sárga ruhámat felvettem emléknek.
Adóztam a régi, nagy szerelmünknek.
Messze ültél, szemed csábosan nevetett.
Érzem most is a rózsás, szép emlékeket.
Simogatott, meggyötört e halvány fény.
Ragyogj csak múltam, s hozzád tartozom én!
Szabó Kila Margit
Nekem a képvers más fogalmat takar, nem inkább "képre vers"?..akkor viszont látni kellene a képet is. De remek a versed, nincs kifogásolni való benne. Gratulálok szeretettel hozzá. :)[quote][/quote]
Kedves Tibor!
Köszönöm ,hogy nálam jártál és tetszett a versem!
Szeretettel:Margit:)
Kedves Margit !
Nagyon tetszett a versed,gratulálok
Szeretettel olvastalak
Tibor
Köszönöm kedves Keni,
hogy olvastad és tetszett a versem!
Szeretettel:Margit:)(f)
[i][color=#cc0000][b][u]Kedves Margit ![/u][/b]
Ugye elég csak, ha annyit mondok, hog nekem ez a versed egy ;
– [b][u]F E L Ü L M Ú L H A T A T L A N ! ! ! [/u][/b] –
[u]Szeretettel !
[/u]
– keni -[/color][/i]